Mikor a Magyar Nemzet megírta, hogy Veres János 14 millióért jutott új szolgálati autóhoz, akkor a Pénzügyminisztérium azzal indokolta a beszerzést, hogy az elodázhatatlan volt. (Sok elodázhatatlan feladata lett volna a tárcának Veres vezetése, ha azokat tisztességgel végrehajtja, nem nagyon érhetné szó a ház elejét a nagy, fekete ezüst válságautó miatt.) Aztán amikor a Blikk kiderítette, hogy nem is a tárca vette az A6-ost Veresnek, hanem a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, akkor a minisztériumi álláspont az volt, hogy nagyon jó vétel (21 millió helyett 14 millióért) az autó, az elődje már nem bírta a folyamatos használatot (hiszen négy éve használták, 300 ezer megtett kilométerrel) és különben is még a válság érkezése előtt, augusztusban szerezték be az autót. Csakhogy az ajánlattételi felhívás szeptember 1-jén jelent meg a közbeszerzési értesítőben, s október 10-én kötötték meg a szerződést (ekkor már letette a névjegyét itthon a be-nem-gyűrűző válság).
S hogyan reagál minderre maga a miniszter? Sértetten kiosztja a sajtót, hogy nincs még egy olyan európai ország, ahol ennyit foglalkoznának azzal, jó vagy rossz autóval jár-e valaki.
