Mindig is voltak olyan emberek, akik nem tudtak nyugodtan megülni a seggükön, és elmentek mindenféle lepukkant helyre világot látni. Mi ezt sosem értettük, s azt valljuk, hogy mindenki maradjon otthon, és ne mászkáljon össze-vissza a glóbuszon, de hát sajnos csak kevesen hallgatnak ránk. Ezért aztán az izgága fütyik továbbra is csalámboznak mindenfelé, sőt közülük néhányan élményeiket rögzítik is; nyilván így akarnak csajozni otthon. Néhány ilyen régebbi (1900-1970 közötti) utazófilmet aztán pár tisztességes otthonülő polgár összegyűjtött, s közzétett a The Travel Film Archive című oldalon. A remek filmecskékből megtudhatjuk, milyen az, amikor a nagy fehér ember rácsodálkozik a helyi barbárok életére, szokásaira, ostobaságára. Engedjék meg, hogy átnyújtsunk Önöknek is egy csokrot ezen alkotásokból, természetesen Kelet-Ázsiára fókuszálva:
Peking (akkori nevén Pejping), 1931:
Angkor, 193?
Sziám és Korea, 1931
A The Travel Film Archive-on sajnos Magyarországról nincs film, valószínűleg a lefedett időszakban a térség túlságosan egzotikus és veszélyes volt a felfedezőknek. Viszont ahogy telt-múlt az idő, lassan fordult a kocka, a kicsi sárga emberek gyártottak maguknak kamerát, és idejöttek felfedezni, hogy hogyan élnek, hogyan gondolkoznak, hogyan szeretnek az itteni bennszülöttek. Hát így:
Brűgölnek, isznak, véres hurkát és lángost zabálnak, táncolnak, és a gyerekeikkel vezettetik a vonatot:
Verik a lovakat és a tajvaniakat, továbbá gulyáskrémből főzik a gulyást:
És turkálnak a turisták seggében:
Ezek után mi továbbra is azt mondjuk, hogy mindenki maradjon otthon.