(Eredetileg ezt is A gázhiány dícsérete című poszt részének szántam, de úgy érzem, megér egy önálló bejegyzést.) Szomorúan olvastam a Srbijagas vezérigazgatójának újvidéki bejelentését, miszerint Magyarország nem ad kölcsön gázt Szerbia számára. Itthon Molnár Csaba miniszter nyilatkoztatta ki, hogy nem tudunk adni. Szerintem ez rövidlátó és elhamarkodott döntés (igaz, a Gyurcsány-kormány Putyin rendszeres felkeresésén túl nem szokott elkápráztatni minket stratégiai külpolitikai manőverekkel).
Szerbia napi, átlagosan 10 millió m³-es gázfogyasztásából csak félmillió m³-t tud hazai kitermelésből biztosítani az orosz szállítás leállását követően. Ez még az ország gázelosztó rendszerének működtetéséhez sem elég. Ahol tudtak, átálltak más energiaforrásra, de sok esetben nincs erre mód, elsősorban a részben magyarok lakta Vajdaságban jelent komoly gondokat a gázhiány, több tízezer ember maradt fűtés nélkül.
De miért ne tudnánk segíteni? Napi 1,5-2 millió m³ gáz átadásával valószínűleg nem vállalnánk nagy kockázatot, viszont a szerbek (és nem mellékesen a fűtési problémákban szintén érintett vajdasági magyarok) számára megoldást jelenthetne azokban az esetekben, ahol nincs alternatívája a gázhasználatnak. Mert mit látnak déli szomszédaink? Hogy nálunk semmi gond a lakossági ellátással, sőt, már a második vállalati kategória gázkorlátozásának feloldásán gondolkozunk, miközben nekik fagyoskodniuk kell karácsonykor, és mi mégsem adunk egy keveset sem.
A tegnap esti Lapzártában Ókovács Szilveszter és Zsebők Csaba kollégákkal egyetértettünk abban, hogy ebből a helyzetből Magyarország kifejezetten jól jöhetne ki. Ráadásul pont akkor segíthetének a Szerbiában nem különösebben kedvelt magyarok, amikor a stratégiai szövetségesnek gondolt Oroszország (akiknek éppen most adták el nagyon kedvezményesen a szerb kőolajipari vállalatot) különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül zárja el a csapokat (illetve alkudozik Ukrajnával).
Természetesen egy ilyen lépés előtt gyorsan ki kell kérni a szerbiai magyarság politikai képviseletének véleményét, s a segítség (nem anyagi) viszonzását kérni a szerb kormánytól más területeken.
Inkább forduljon a t. polgárokhoz a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök, hogy a gázhiány elmúltáig kevesebbet fűtsenek (pl. csak a ház/lakás egyik helyiségét tartsák melegen, a többiben átmenetileg elégedjenek meg a fagy elhárításával). Ennyivel bőven megtakarítható lenne az a gázmennyiség, amire Szerbiában szükség van.
Felmerül még a kérdés, hogy egyáltalán a jelenlegi gázvezeték-rendszeren van-e lehetőség ilyen mennyiség továbbítására. Reméljük, igen. Mindenesetre jobb lesz a helyzet, ha megvalósul a MOL által kezdeményezett NETS (Új Európai Szállító Rendszer), amivel a térség országai sokkal könnyebben tudnának egymás között gázt szállítani.
Frissítés: Már nem csak tervezik, de fel is oldották a második kategória korlátozását, Szerbiában viszont nem csak a gáz van fogytán, de fűtőolajuk sincs sok.
Frissítés2: A miniszterelnök most, 13 óra után párt perccel jelentette be, hogy adunk 2 millió m³-t Szerbiának. Hurrá! (Viszont arról nem esett szó, hogy Molnár Csaba - aki a tájékoztatón ott állt Gyurcsány mellett - miért mondott nemet.
Frissítés3: A Serbia Insajd szerint a szerb online média beszámolt a magyar döntésről, a hozzászólók örülnek, ugyanakkor saját kormányukat szidják.
