Öt éve, akkor még sportminiszterként a fideszes árnyékállam elleni küzdelmet hirdette meg Gyurcsány Ferenc. Azóta sem lett kisebb a harci kedve, tavaly nyáron főcivilként, a Magyar Charta élén fordult szembe a fasizmussal, most pedig egyenesen a konzervatív fundamentalizmussal venné fel a harcot (nem minden előzmény nélkül).

Egyfajta konzervatív fundamentalizmust látni kibontakozóban Magyarországon, amely lassan aggasztó méreteket ölt. Fenyegeti a polgárok szabadságát, az állam világnézeti függetlenségét, amikor a tradícióra hivatkozva nem felszabadít, hanem korlátoz és jogot von el. Egyre világosabbnak tűnik, hogy nem szimplán politikai vita figyelhető meg, hanem – a korábbinál egyértelműbben – világnézetek, világlátások küzdenek egymással. Nem egyszerűen a tradíció a modernizmussal, hanem a konzervatív fundamentalizmus ütközik a szekularizmussal és a szabadelvűséggel.

 Mindezt abból vezette le, hogy Sólyom László előzetes normakontrollra küldte az Országgyűlés által egyhangúan elfogadott távoltartási törvényt. A köztársasági elnök szerint a jogszabály jó eséllyel alkotmányellenes, mivel túl tágan határozza meg a hozzátartozó és az erőszak fogalmát.

 Érthető persze Gyurcsány harci láza, a mozgalmi tűz életben tartása nélkül nehezen húzná ki 2010 tavaszáig kormányfőként. Harc kell, harcolni kell: a klerikális reakció, a szélsőjobboldal, a válság, az árnyékállam, akármi ellen. Mert aki háborúban a hadvezért kritizálja, vagy megkérdőjelezi alkalmasságát: áruló.