A Reakció kemény magjának javíthatatlan atlantizmusa még a zenei ízlésben is megmutatkozik. Angolszász popzene minden mennyiségben, s hozzá egy kis hazai és távol-keleti egzotikum. Ezeket hallgattuk 2008-ban.
Coldplay: Viva La Vida
A brit Coldplay tömeg- és szakmai sikert egyaránt bezsebelő idei lemeze az év emlékezetes albumai közé fog tartozni. A banda jelentőségét csak emeli, hogy egyre többen húzzák szájukat a nevük hallatán. Azért emeltük ki első helyre a Viva La Vidát, mert szerteágazó zenei ízlésük ellenére három reakciós is ezt a lemezt - s ráadásul egy kevéssé ismert számát - emelte ki idei kedvencének. Csingilingi gitárok, időmúlás, nosztalgia, ez a Strawberry Swing.
The Verve: Forth
A Bittersweet Symphony-t követő évtizednyi pauza után visszatérő Verve felnőtt, kiérlelt lemezt készített. A jobb rádiókban agyonjátszott, Richard Ashcroft egyre karcosabb hangjával fémjelzett Love Is Noise többünk fülébe belemászott és ott is maradt.
Oasis: Dig Out Your Soul
Bár egyik kollégánk szerint az Oasist hallgatók - a Coldplay rajongóihoz hasonlóan - buzik, többen comingoutoltak nálunk azzal, hogy a manchesteri prolibandát csak azért is szeretik. A Shock Of The Lightning minden Oasis-motívumot felvonultató, hajszás britpop cucc.
Nick Cave And The Bad Seeds: Dig, Lazarus, Dig!!!
Még egy ásós lemez, ezúttal a sokat megélt ausztrál bajuszkirálytól. Az öblös hangú Cave minimál bluesrockot pakolt új albumára. More News From Nowhere.
Morrissey: Greatest Hits
Oli bácsi kedvenc előadója, a politikai inkorrektséget két évtized óta művészi szintre emelő brit Morrissey idén csak Greatest Hits lemezt adott ki, de két új dalt azért felpakolt az albumra. That's How People Grow Up.
Csík zenekar & Lovasi András: Csillag vagy fecske
A magyar popzene egyik 2008-as csúcspontja kétségkívül a Kispál és a Borz néhány éves számát népzenébe oltó Csík zenekar közösködése Lovasival. A Csillag vagy fecske ezzel időtlen, fanyar melankóliát és férfibút tükröző dallá vált, amelyben tökéletesen passzol egymáshoz Lovasi sűrű szövege és a magyar népzene.
Hősök: Úttörő
Robin Masters különbejáratú 2008-as aláfestő zenéje a magyar underground hiphopból jön. Jönnek a Hősök, Bankos és Norba közreműködésével.
Burial: Unite
Bár nem 2008-as kiadás, de a britpop mellett ergé idén ezt hallgatta, ha elege lett a zajból. Minimális dubstep Burialtól, az ismeretlen londoni zenecsinálótól.
Gotan Project: Live
Turul kolléga a kávéházi zenék legnagyobb mestereinek, a párizsi székhelyű Gotan Projectnek a koncertlemezét rakta föl leggyakrabban a relaxáláshoz. La Revancha Del Tango.
Gabriella Cilmi: Sweet About Me
Ki az, aki nem volt oda a '91-ben született, de korát meghazudtolóan, khm, érett ausztrál dalospacsirtáért idén? Gabriella Cilmi tökéletes popdala, a Sweet About Me bájos cicázás egy remélhetőleg nagy jövő előtt álló énekesnőtől.
MGMT: Time To Pretend
Spanyol kolléga személyében közös halmaz jött létre a Reakció és a legfinnyásabb popsznobok között: egyik kedvenc idei száma az utóbbiak köreiben agyonhozsannázott, elektro-progresszív-akármi rockbanda MGMT első slágere, a Time To Pretend.
Kínai Kálmánék viszont elhatárolódnak az anglomán reakciós kemény magtól. Listánkhoz fűzött kommentárjukat változtatás nélkül közöljük: „Miért van az, hogy ha valaki Magyarországon jófej fiatal értelmiséginek akar tűnni, akkor muszáj neki azt hallgatnia, ahogy pattanásos, zsíros hajú angol suhancok sikertelen homoszexuális kapcsolataikról énekelnek borzalmas akcentussal?” KK és TT egyrészt a l.e.g.e.n.d.á.s. Flash együttes Képviselő Funky-ját, másrészt a nálunk kevéssé ismert kínai Voodoo Kungfu nevű metálegyüttest ajánlja a nagyérdeműnek. Utóbbiaktól szóljon a Bruce Lee című tétel.
És Ti mit hallgattatok 2008-ban?
