„Kitapintható egyfajta konzervatív fordulat az elmúlt években. Tetten érhető ez 1968 negligálásától kezdve a legutóbbi, a regisztrált élettársi közösséget elutasító alkotmánybírósági határozatig nagyon sok ponton. Egyfajta konzervatív fordulat szisztematikus előkészítése érzékelhető, s ez már messze nem pártpolitikai kérdés.”
Nagyon rég nem öntött el afféle optimizmus, mint a tegnapi délutánon. A pénteki éjjel reakciós bekészülte után üres fejjel, számban megült gyomorsavat majszolva vonszoltam magam a kompjuter elé, hogy részleteiben is magamévá tegyem a Szonda Ipsos legújabb, ünnepi összebújást sürgető vélemény-kutatását. Végül nem jutottam odáig.
Agendámat ugyanis felülírta két (más-más területen) tehetséges figura: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Békés Márton történész-politológus. Utóbbi úriember (aki szemtelenül ifjú, viszonyítva felkészültségéhez) egy portállal odébb szerényen és érthetően rakja össze a Strauss-i örökség kirakósjátékát, ami eddig olyan keveseknek sikerült - generációnkban talán egyedül neki. Az interjú olvasása közben józanul is kezdtem ugyanúgy érezni, mint a tegnapi éjszaka, a szerki egy-egy pátoszos összekapaszkodásakor: egyre inkább vagyunk.
Ezt követően kattintottam a Népszabi megújult, tetszetős felületére. Ki gondolta volna? Sehol sem kaphattam vegytisztább második dózist a fent említett, megváltó közösségtudatból, mint a kormányfő ünnepi interjújában. Amit idéztem az elején, ő mondja ugyanis. S bár megnyilatkozásában csak az Alkotmánybíróság aktuális döntésének citálására szorítkozik, a Supreme Court egy-egy oszlopa mögött ott vagyunk mi is mindnyájan reakcióstul, konzistül, a szkeptikus, realista és kaftános unokák hálózatával, az ellenforradalmi fronttal, az ironikus szabadegyetemmel. Már annyian, hogy az legfölül is szemet szúr - de még annyian, hogy családban érezhetjük magunkat.
Végül úgy tűnik, Gyurcsányé az év mondata. Egyben a mondat - mivel igaz - az év híre is. És ez - ahogy maga is helyesen értelmezi - „már messze nem pártpolitikai kérdés”.