El kell ismernünk, nehéz dolga van mindazoknak, akik manapság Magyarországon a demokrácia kiteljesedéséért küzdenek. Fel kellett számolniuk a négy nehéz év örökségét, emellett folyamatosan, nap mint nap meg kell küzdeniük az antidemokratikus, visszahúzó, sőt reakciós erőkkel. Nem irigyeljük őket.
Na de azért sikerek is érik a köztársaság és a demokrácia honi barátait; persze nem itthon, mert hát ugye senki nem lehet próféta a saját hazájában, de a külföld igenis méltányolja erőfeszítéseiket. Legutóbb a londoni Economist Intelligence Unit veregette meg a vállukat: az intézmény 2008-as demokráciaindexében - amely az egyes országok demokráciájának minőségét állítja rangsorba - Magyarországot a demokratikus országok közé sorolta. Ez a fent felsorolt nehezítő tényezők tükrében igencsak elismerésre méltó teljesítmény. E tényezőknek köszönhetően hazánk sajnos nem került bele a „teljesen demokratikus” kategóriába, ami amúgy is csupán 30 országnak sikerült.
Mi a „selejtes”, „hibás” (flawed) demokráciák közé soroltattunk, ott viszont viszonylag elöl szereplünk, alig lemaradva Chilétől, a Zöld-foki Köztársaságtól és Botswanától. Panamát és a szlovákokat azonban, ha csak orrhosszal is, de megelőzzük. Összességében a 40. helyen állunk, míg két éve a 38-ikak voltunk (azóta a Zöld-foki Köztársaság és Izrael beelőzött); ez az apró visszaesés mutatja, hogy a demokratikus és az antidemokratikus erők közötti harc korántsincs lejátszva, s hogy a demokrácia zászlóvivőinek, hiába vannak kormányon hat éve, még sok tennivalójuk van. Talán ha ők kormányozhatnának még hat évig, végre beérhetnénk azt a kurva Indiát.
