Nem akarok hazamenni! Nem akarok újra egyedül lenni! Megőrülök egyedül! - üvöltötte a minap a telefonba az egyik barátnőm. Zokogott.
Nem tudod azt elképzelni, hogy nézed a neveket a telefonban és senkit se tudsz felhívni, mert senki se örülne neki! - sírt tovább.
El tudom képzelni. Félelmetes lehet. Itt élünk egy kétmilliós városban és ki tudja hány százezer ember él köztünk teljesen egyedül? Nem tudom, miként lesz valaki magányos? Hova tűnnek a barátai és a rokonai? De tény, hogy sok ember teljesen egyedül marad. Egyedül jár moziba, egyedül vacsorázik, egyedül nézi a tévét. Magának beszél, maga oldja meg minden problémáját, magának sír.
Nemrég ez a barátnőm új lakásba költözött. Segítettem neki költözni és olyan problémákkal találtuk szembe magunkat, hogy nem tudunk fúrni, ezért marad a karnis a padlón, nem bírjuk ketten arrébb tenni a szekrényt, mert túl nehéz. Ketten voltunk, de mindez milyen egyedül?
Milyen lehet magányosan karácsonyozni?
Az interneten szerintem sok magányos ember lehet. Sokszor azzal magyarázom, ha valaki bunkó, hogy biztos nagyon magányos. Tahóságának az a megkeseredettség lehet az oka, hogyha már nem kap szeretetet, legalább haragot, vagy sértődöttséget provokáljon, mert az is érzelem.
Szerintem a magányosság betegség. Nem tehet róla, aki elkapta. Vonzó vidámság kontra taszító szomorúság. Bár azt nem teljesen értem, hogy miért olyan nehéz elmenni egy klubba, vagy szervezetbe, ahol szerezhetnének barátokat? Valószínűleg a sok kudarc miatt, már félnek emberek közé menni.
Ezen a videón azt magyarázzák, hogy a macskának ki kell húznia a szöget a farkából. Persze lehet ilyen okosságokat mondani, de én értem a félelmüket. A magányosok gyerekek, akik abba a legbiztosabb szeretetbe szeretnének visszamászni, mint amilyen az anyaöl.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
(József Attila)
Mi, magyarok általában kicsit borongósabbak vagyunk és félősebbek is. Nagyon vágyunk a tiszteletre és rettenetesen elkeseredünk a kritikától. Szeretetéhesek vagyunk. Nagyon testvérek.
Na. Érzelegtem egy kicsit.
Végül itt egy populáris megoldás:
