Be kell vallanunk, nem igazán vagyunk a magyar futballszurkolói szubkultúra elszánt hívei. Az általunk az utóbbi években látott szurkolók - itt természetesen a huligánokra és az ultrákra gondolunk, akik még járnak meccsre - jelentős részben mérhetetlenül butának és érthetetlenül agresszívnak tűntek. De ez azért mégis csak durva:  

 A felvételen jól látható, hogy a szlovák rendőrök a magyar szurkolókat nekiszorítják a korlátnak, amely mögött csak a mélység van; és válogatás nélkül agyba-főbe verik őket. A szlovák rendőrség szerint az attak indokolt volt, bár ilyen mértékű brutalitásra nemigen tudunk ép ésszel megfelelő indokot elképzelni, hacsak nem ült Oszama bin Laden is a magyar szektorban.

 Mivel itt egyértelműen magyar állampolgárokról, illetve magyar nemzetiségű emberekről van szó - alkotmányunk 6.§/3. pontja szerint a Magyar Köztársaság ez utóbbiak iránt is felelősséget érez -, a magyar kormánynak kötelessége lenne tenni valamit az ügyben.

 Csakhogy mit tehet a magyar kormány?

 Semmit.

 Behívathatjuk a szlovák nagykövetet, átnyújthatunk tiltakozó jegyzéket (egyáltalán nem biztos, hogy ezt meg fogjuk tenni, legalábbis a meccs óta eltelt fél napban még semmi ilyesmi nem történt), de a szlovákok magyarokat kevésbé kedvelő része körbe fog minket röhögni. (Ha az ukránokat, románokat, szerbeket is hozzájuk csapjuk, ezek tényleg szó szerint körberöhögnek minket, muhaha). Különben is, pikáns lenne, ha Gyurcsány tiltakozna az oktalan rendőri erőszak ellen.

 Vannak ugyanis olyan emberek és csoportok, akik csak az erőből értenek. Tóni általános iskolai osztályában például volt egy Laci nevű gyerek, aki gizda kis köcsög volt, viszont folyton nagy volt a szája, így őt rendszeresen el kellett verni. Volt egy Ricsi is, annak is folyton nagy volt a szája, viszont ő némileg túlkoros - így eléggé erős - volt, ezért ő soha nem lett eltángálva. Ez volt a dolgok rendje. A nemzetközi politika általában némileg finomabb módszerek szerint működik, de az alapelv hasonló.

*

 Nos, Magyarország egy gizda kis köcsög. Egy Laci. Akkor is elverik, ha nem nagy a pofája, de ha még nagy is, akkor előbb kiröhögik, porba alázzák, és utána verik el.

 Persze nem arra gondolunk, hogy Magyarországnak katonai nagyhatalommá kéne válnia, s le kéne rohannia Szlovákiát. Az erő másfajta is lehet: gazdasági, diplomáciai, politikai kapcsolatrendszeren alapuló, az ország presztízséből adódó stb.

 Hát ezekkel kurva szarul állunk. Épp a napokban sikerült kikönyörögnünk valami gigahitelt, hogy össze ne omoljunk. Miniszterelnökünket, külföldi kabarétréfák kedvelt szereplőjét egy rámenősebb külföldi újságíró két perc alatt szénné égeti. Külügyminiszterünk egy súlytalan pszichoterapeuta, akit a szlovákok nyíltan semmibe vesznek. Fico nyugodt felülnézetből gúnyolódik rajtunk. Nem elég, hogy ellopták a fél címerünket és csaknem az egész Dunánkat, pár hónap múlva eurót kell vennünk, ha Párkányban knédlit akarunk enni.

 Szóval egy darab szar vagyunk. Mindenesetre érdeklődve várjuk kormányunk lépéseit az állami magyarverés ügyében.

 És azt is várjuk, hogy a kirekesztés és az erőszak hivatalos vagy önkéntes ellenzői milyen akciókat szerveznek az esettel kapcsolatban. Szervez-e újabb Tarka Magyart az Összefogás az Erőszak Ellen? Felvonulnak-e Pozsonyban az Ifjú Humanisták? Aláír-e a száz köztiszteletben álló élő és halott értelmiségi? Tekintve, hogy Dunaszerdahelyen két perc alatt jóval több civil ember- és honfitársukat érte fizikai atrocitás, mint az utóbbi húsz év szélsőjobbos összejövetelein összesen, gondoljuk, nem teszik kockára a hitelességüket azzal, hogy engedik a témát Toroczkaiéknak és Vonáéknak kisajátítani (ez itt például egy teljesen korrekt poszt a szégyenteljes rendőrattakról).

*

 Egy pozitívumot azért hadd említsünk: a videófelvételek alapján úgy tűnik, hogy a szlovák rohamrendőröknek sokkal kevésbé menő az oszlató felszerelésük, mint magyar kollégáiknak, pedig ez régen nem így  volt. Aki tehát azt állítja, hogy Szlovákiához képest mindenben lemaradtunk, az hazudik.

 Ez is valami.