A legfontosabb kérdés leegyszerűsítve úgy hangzik: fúrjanak-e több partmenti olajkutat Amerikában a növekvő belső igényeknek megfelelően? Az árak csökkentése mellett – így a támogatók – Washington ezáltal enyhíthetne valamicskét a latorállamoktól való függőségén is. Mert miközben az amerikai olajóriások világszerte több száz off-shore kutat üzemeltetnek, odahaza meglehetősen szigorú korlátozások vannak érvényben. A Fehér Ház az elmúlt években inkább az OPEC-kel pörlekedett, ha több olajat akart, a hazai termelés ügyében nem túl sokat törte magát. Olajfinomító a '70-es évek óta alig épült a tengerentúlon.
McCain törte fel először a diót, sürgetve a partmenti fúrások kiterjesztését. A republikánus konvención a törekvés szlogent is nemzett - „drill, baby, drill” zúgták a küldöttek. A kezdeményezés arra is jó volt, hogy a moratóriumok feloldását eleinte ellenző Obamára rákenjék, ő felelős az árak pár hónappal ezelőtti megugrásáért. A demokrata jelöltnek sem a fehér galamb volt a jele az oviban, rögtön az olajlobbi emberének nevezte McCaint. A minősítés értő fülekre talál: az amerikai lakosság mindenekelőtt a mohó olajvállalatokat tartja az áremelkedések fő felelősének, messze megelőzve az iraki háborút, avagy az olajkitermelési korlátozásokat.
Az áremelkedésről szóló vitákat a hitelválság teheti zárójelbe. A gazdasági hanyatlás réme a száznegyvenes szintről hatvan-hetven dollár közelébe taszította az olajárakat. A hazai termelés bővítése így akár le is kerülhet a napirendről. Ez sem fedheti el ugyanakkor azt a tényt, hogy Európával ellentétben a tengerentúlon vajmi keveset tettek azért, hogy hatékonyabban használják fel az energiát. A Nissan Micrák helyett továbbra is a benzinfaló SUV-ok az amerikai identitás megjelenítői.
A populizmus plecsni hazai osztogatóinak meleg szívvel ajánljuk Obama azon javaslatát, amely szerint az olajcégek jogosulatlanul behemót profitjából vissza lehetne osztani valamennyit az autót használó családoknak. Akár 1000 dollárt is. Több pénzt az embereknek, több pénzt az autósoknak. A nagy egyetértések szerelmeseinek is szolgálhatunk jó hírrel. Mindkét jelölt jelentősen növelné a nukleáris reaktorok számát, és hosszú távon Orange County-tól Clevelandig hidrogénautóval árasztaná el Amerikát.
A jelöltek megfogadták Al Gore mondandóját. Egyetértenek azzal, hogy a klímaváltozás elleni harc egy egész generáció számára a „jó ügy” megtestesítője, így óriási öngól lenne hallgatni ebben a kérdésben. Az ígéretek ennek megfelelően annyira vannak köszönőviszonyban a realitásokkal, mint Veress János első költségvetési tervezete. Obama 80%-kal csökkentené a CO2 kibocsátást 2050-ig, míg McCain megelégszik 60%-kal is. Talán még a Green Peace zászlaja is kikerül majd a Fehér Házra. Nagy kérdés, hogy mit szólna ehhez Sarah Palin. A hokianyu szerint ugyanis a klímaváltozás nem hozható összefüggésbe az ember tevékenységével.
