Október 23-ával kapcsolatban igencsak álszent dolognak tartjuk a politikamentesség követelését. Amíg a miniszterelnök szerint '56-ot a demokratikus szocializmus igénye robbantotta ki, Nagy Imrét meg letegezi, mint egy köcsög Ikea-katalógus, addig ostobaság közös ünneplésről beszélni.
Megjegyeznénk, hogy ráadásul Gyurcsány a nemzeti csúcsos nyalifali után a fent idézett, október 22-i blogbejegyzésében ismét jól belerúg ellenfeleibe: „...az is világos, hogy ez a »bátorság«, ami fűti a szélsőségeseket, a jobboldal jelentős részének cinkos hallgatásából is fakad. Abból, hogy mélyebb szolidaritást éreznek saját radikálisaikkal, mint demokratikus riválisaikkal. Ez az elharapódzó szélsőséges radikalizmus és erőszak mögött ott álló elfeledhetetlen és eltakarhatatlan tény.” Most akar ez összefogást, vagy nem? De ezt most hagyjuk.
Szóval október 23. átpolitizált ünnep, s ennek egyelőre így is kell lennie. Emiatt is irritál minket, hogy a hivatalos rendezvények igyekeznek a dolgot depolitizálni, s ezzel elkenni, afféle országos falunappá vagy történeti játszóházzá lefokozni: a MEH forradalmi fényfestéssel, járműkiállítással, 56-os ételkostolóval (kockás abroszon!) emlékezik az eseményekre. Nem, nem Mátyás királyra, hanem '56-ra.
Ennek ellenére, ha a kontextustól eltekintünk, vannak értékes vagy érdekes hivatalos programok is. Ilyen például a Szabadság téren megrendezett, „1956 a Föld körül” című fotókiállítás. A nem túl hivalkodó, november 4-ig éjjel-nappal megtekinthető szabadtéri tárlat 100 korabeli sajtófotón azt mutatja be, hogy miként is nézett ki a nagyvilág 1956-ban - Che Guevarától Elvis Presley-ig, Mao Ce-tungtól Charlie Chaplinig.
Persze a dolognak ad némi bukét, hogy a tárlók a szovjet hősi emlékmű árnyékában állnak, s több oldalról nem lehet megközelíteni őket az ideiglenesen ott állomásozó kordonok és tankcsapdák miatt. És a fotóktól húsz méterre bivakoló rohamrendőrök is furcsa látványt nyújtanak. De hát végül is csak 52 év telt el '56 óta.
A képeket mégis nyugodt szívvel ajánljuk mindazoknak, akik nem unják még a történeti fotókiállításokat. Íme egy kis kedvcsináló, a magyar lélek legavatottabb ismerői, az egyszerű emberek Cseh-Tamás-Másik János párosa, D. Nagy Lajos és Németh Lojzi zenéjével aláfestve:
