Terry Gilliamet nem kell nagyon bemutatni, számtalan kultuszfilm alkotója, melyek közül a Gyalog-galopp a kedvencem, de ennek itt most semmi jelentősége. Egy másik híres mozija, a Brazil kezdőjelenete és első mondatai érdekesebbek most.

  A Brazil műfaja jellegzetesen XX. századi, antiutópia vagy disztópia: a modernek attól féltek, amit a korábbi korok álmodozói kívántak. Ezt a műfajt a magyar olvasók is jól ismerik Zamjatyintől, Huxleytől, Orwelltől, Bradburytől vagy Szathmáry Sándortól.

 Az antiutópiák jellemzően egy szabadsághiányos állapotot írnak le, ahol diktatúra van, sőt, zsarnokság – jellemzően az ész nevében, de ez most nem fontos. Cserébe az antiutópiák népe kellemes és biztonságos anyagi körülmények közt élhetnek: garantált az életformájuk, és mi többet várhat el az ember az államtól?! Azt csak mi, kelet-európai pechvogelek gondoljuk, hogy a zsarnokság jele a szegénység és nélkülözés, és az irigyelt népek élete azért irigyelt, mert anyagi bőségben élhetnek. Ezek az irigyelt népek elég régen rájöttek már, hogy a jólét és a békés, biztonságos garantált életforma nem minden, és a gyakorlatban együtt tud járni a zsarnoksággal/despotizmussal/a rossz renddel.

 A feladat egyszerű: rá kell venni az embereket a rossz elfogadására, és ennek egyik lehetséges módja a fóbia-pirulák adagolása. A békés, garantált életforma esetleges sérelme, bizonytalansága tud a mai világban leginkább szorongást előidézni; az államok legfőbb feladatának a biztonságot látják. Ki az a bajkeverő, aki ezt fenyegetni meri holmi szabadságra, igazságosságra hivatkozva?

 A modernitás egyik hatalompolitikai eszközének tűnik a szorongásmenedzsment, amit a Brazil, e szabadsághiányos ország minisztere fogalmaz meg. A film elején tömött kirakat előtt tömött bevásárlókocsit tol el egy polgár, majd bekövetkezik a robbanás – a későbbiekben kiderül majd, hogy a kormányzat áll a robbantások mögött –, és ezek után halljuk a következő dialógust:

Riporter: Miniszterhelyettes Úr, mit gondol, mi áll a terrorista bombamerényletek mostani megnövekedése hátterében?

Helpmann: A fair play felrúgása. Úgy tűnik, egy tisztességtelen kisebbség elfeledte a régi jó erényeket. Egyszerűen nem képesek elviselni, ha mások győznek. Ha ezek az emberek rendesen játszanának, ahelyett, hogy a partvonalról kiabálva keltenének zavart…

Riporter: Valójában, embereket ölnek.

Helpmann: Valójában, embereket ölnek. Már egy csomót megöltek.

…

Riporter: Gondolja, hogy a kormányzat meg fogja nyerni a csatát a terroristákkal szemben?

Helpmann: Ó, persze. A szellemünk jóval felettük áll, minden támadásukat kezeljük, egy csomót elhárítunk, és rendszeresen meglepjük őket. Szinte már ki is estek a játékból.

Riporter: De már 13 éve tartanak a bombamerényletek.

Helpmann: A kezdők szerencséje.  

Riporter: Nagyon szépen köszönjük, Miniszter Úr.

Helpmann: Köszönöm David, és boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek.