Itt van október 23-a, s az emberben feltámad a nosztalgia. Hej, amikor fiatalok voltunk és bohók, amikor bátran szaladtunk a könnygázgránátok elől, s azt hittük, végre lesz valami! Aztán azóta sem lett semmi, csak egyre több ősz hajszálunk, felesleges kilónk és erekciós problémánk.

 2006. október 23. azonban mégiscsak fordulópont volt. Aki számára korábban nem volt világos, annak is - hacsak nem hülye vagy gazember - végleg nyilvánvalóvá vált, hogy az európai értékek hazai képviselői, az emberi jogok és a demokrácia védelmezői, a kirekesztés és intolerancia elleni harc zászlóvivői simán leverik bárkinek a veséjét, ha éppen ez áll érdekükben. Utána meg a vérnyomokat elsikálják, a verőembereket kitüntetik, és mindig lesz olyan értelmiségi, aki szenvedélyesen higgadt publicisztikában elmagyarázza: a kicsi kék kocka valójában nagy piros gömb.

 Az akkori bűnösök még mindig élet és halál urai az országban, s bűnsegédjeik még mindig állami megrendelésekből élnek. Egyesek közülük kihátrálni látszanak kitartóik mögül, de ezt nem elvből teszik - ha lennének elveik, már legkésőbb két éve kiszálltak volna -, hanem hatalmi és anyagi érdekből: félnek, hogy az eddigi gazdi magával rántja őket a mélybe. Persze halálosan meg vannak sértődve, ha gyanakodva tekintünk rájuk, de ne törődjünk velük. Bocsássunk meg nekik - beteg, gyenge, kiszolgáltatott, rettegő emberekről van szó -, de azért ha szóba állunk velük, kukkantsunk be drapp kordzakójuk vagy kötött pulóverük alá, nincs-e ott vipera.

 Most viszont nosztalgiázzunk kicsit! Kínai Kálmán és Trágár Tóni, közrefogva Spanyol kolléga akkori nőjét, részese volt a két évvel ezelőtti eseményeknek. Akkor készült, eddig sehol nem publikált videójukat most közzétesszük. Elnézést kérünk a felvétel pocsék minőségéért, bár az még mindig jobb, mint a Gyurcsány-kormány eddigi demokratikus (meg akármilyen) teljesítményéé.