Először is: még a tarkás összejövetel előtt akartam írni egy posztot, amelyben arról tépelődtem volna, hogy elmenjek-e a tarka vonulásra. Aztán a kollégák - nagyon helyesen - rácuppantak a témára, én meg 27. évfordulóm okán nappal aludtam, éjjel éltem a hétvégén, úgyhogy nem habosítottam tovább a témát. Tegnapra azonban elég komoly - s szerencsére értelmes - vita alakult ki Tóniék posztja alatt, amiben szerintem kölcsönös félreértések is megjelentek. Ezért fejtem most ki különvéleményemet a téma kapcsán.

 Kezdjük ott, hogy a reakciós körön belül azok köré tartozom, akik eléggé szívükön viselik a civil mozgalmakat. Boldogult nyomtatott magazinunkban sorozatot indítottam Civil kurázsi címmel, amiben sorra bemutattuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek szerintünk jó ügyet (az élhetőbb várost, a zöldebb környezetet, az egészségesebb fogyasztási szokások kialakulását, stb.) szolgálták.

 A megmerevedett, mára kevés intellektuális kihívást igénylő hazai pártpolitika miatt szerintem égető szükség van arra, hogy önszerveződő, lelkes közösségek alakuljanak ki, amelyek - ha elég erős a hangjuk - át tudják törni a zombisodó politikusi kaszt hallójáratait is. Én a magam szerény eszközeivel segítem is ezt a zajkeltést.

 Az évek során egyre több olyan ismerősöm és barátom lett, akik részt vesznek valamilyen civil szervezetben. Sokszínű, eltérő gondolkodású társaságokban fordultam meg, de mind értelmes, nyitott, tettrekész emberek voltak.

 A magam részéről azért a nyitásért küzdök, hogy a (többségében, de nem száz százalékban!) a baloldali avagy liberális nézetekkel szimpatizáló civil élet szereplői természetesnek vegyék azt, hogy jobboldaliak, konzervatívok is csatlakoznak hozzájuk, vagy épp létrehozzák a maguk civil kezdeményezéseit - és a másik oldalon pedig felejtsék el azt a zárkózottsággal vegyes frusztráltságot, hogy a civil mozgalmakban csakis az MSZP és az SZDSZ ügynökei rombolják a magyarságot. 

 Ahogy a Tarka Magyar nálunk kommentáló szervezői is elmondják: a rendezvény előtt, alatt és után is komoly viták zajlottak a szervezők között az eseményről, a Gyurcsány-látogatásról, a kitett, majd kitörölt blogbejegyzésükből (amihez - mint kiderült - csak egyvalaki fér hozzá). Ez is mutatja, hogy sokszínű, eltérően gondolkodó emberek fogtak össze egy egyébként jó cél érdekében. Tegyük hozzá, hogy az Alkotmány vonatkozó passzusának elfogadása magától értetődő kellene, hogy legyen. A rendezvényen - ha nem jött volna a Gyurcsány-mizéria - deklaráltan részt vettem volna. Csakúgy, mint tavasszal a Hollán utcai happeningen. A kormányfő - aki számomra két éve erkölcsi hulla - viszont tönkretett egy jószándékú kezdeményezést. Részvétele miatt letettem a csatlakozásról.

 Viszont egy találkozóra sietve, véletlenül belefutottam a felvonulásba: rengeteg fiatalt és kevés polcelebet láttam. Számomra vállalható lett volna a rendezvény. Az egész lényével a kezdeményezésre rátelepedő Gyurcsány a hibás abban, hogy a jobberek számára vállalhatatlan lett az esemény.

 Olvasóimnak és kollégáimnak viszont azt javasolnám, hogy ne vegyék egy nagy vörös kalap alá a szervezőket és a Tarka Magyar céljaival egyetértőket. Látszik a belső megosztottságuk, látszik a jóindulatúak és a rossz emberek vitája, próbáljunk hát disztingválni. A Reakciót kritizálók meg azzal lazítsanak, hogy ne vegyék halál komolyan Tóniék sziporkázó, mindannyiunk elé görbe tükröt tartó írásait.

 És támogassuk továbbra is az ebben a bemerevedett, leszedált országban a (konzik, hívószó!) jó életért tenni akaró, organikusan szerveződő, önzetlen tevékenységet folytató szervezeteket. Ennyit akartam mondani, kérem, kapcsojja ki.