„Van-e még erő az örökké sértett Dávid Ibolyában, vagy minden a náluk szokásos kizárásos alapon dől el?” - kérdeztük augusztus elején és lőn. De könnyen pirruszi győzelemnek bizonyulhat Dávid Ibolyának, valamint közismert és nem annyira ismert támogatóinak az MDF mai botrányos Országos Gyűlésének zord biztonsági őrökkel hitelesített döntése: az elkisgazdásodás útjára lépett párt 367 szavazásra jogosult küldöttéből többeket nem engedtek be, vagy nem engedtek szavazni. Végül is 303-an voksoltak, ebből 207-en szavaztak az egyetlen jelöltre, Dávid Ibolyára. (Tavaly tavasszal még a küldöttek háromnegyede támogatta őt.)

 Az eredmény tanulságos: egyrészt a balról és jobbról is főleg lekicsinyléssel illetett, később ijesztő módszerekkel visszalépésre kényszerített Almássy tábora számottevő a párton belül, tehát minimum versenyképes jelölt volt a belső választási kampány utolsó két hete előtt, másrészt joggal beszélhetünk a kizárásokban nagy gyakorlatot szerzett elnök asszony trónjának megingásáról, bázisának meggyengüléséről is. Úgy látszik, hogy nemcsak Almássynak, hanem a tagságnak is kezd sok lenni a Tisztelet Társasága nevű zavaros érdekkör folyamatos térnyeréséből, ami amellett, hogy 2010-re egy újabb de facto nyugdíjaspárt megjelenését jelentheti, lehetetlenné teszi, hogy felismerhető legyen az MDF arcéle. A már-már patologikus Fidesz-gyűlölet, ami a dávidisták minden megnyilatkozásából árad, ugyanis programnak kevés. Dávid Ibolya most nyert, de talán csak időt.

Fotó: Reakció archívum