Több vita is volt már itt a blogon a nyugdíjak csökkentéséről, a 13. havi nyugdíj eltörléséről és ehhez hasonlókról. Miután cseppnyi tudásom sincs közgazdasági kérdésekben, csak érzelmi-elméleti alapon szólnék hozzá.

 Igazságtalannak tartanám azt, hogy a tisztességes nyugdíjasok pénzét csökkentsék, még akkor is, ha ez a gazdasági realitás, de szerintem van egy megoldás. Most olvasom Ungváry Krisztián könyvét, az Elhallgatott múltat. Ebben néhány belügyes vezető nyugdíjazási adata is benne szerepel, például Eperjesi László, KISZ KB titkár, a III/II-es ügyosztály főoperatív tisztje, 1988-ban 20 000 forinttal ment nyugállományba. Nem tudom pontosan, hogy mennyit ért '88-ban 20 000 forint, de azzal összevetve, hogy Tóth Kálmán III/III-as alosztályvezetőnek 1987-ben 11 300 forint volt a fizetése, biztos nem keveset. Nyilván ezek a nyugdíjak folyamatosan növekedtek, és ma legalább 200 ezer forint nyugdíjat kap egy ilyen belügyes tiszt és ki tudja még, hogy milyen egyéb juttatásokat.

 Tehát a kommunisták zsebében tovább turkálva az lenne a javaslatom, hogy vizsgáljuk felül, ki kap ma 150-200 ezer forintos nyugdíjakat és aki a kommunista, belügyes múltjára való tekintettel járt jól, annak vegyük el a nyugdíját, vagy legalább csökkentsük le a minimálig (ahogy a lengyelek is tervezik). Természetesen törvényesen, legális bírósági ítéletekkel, azon az alapon, hogy a rendszerváltás után felelősségrevonás jár és nem jutalom azoknak, akik önkényeskedtek a kommunista diktatúrában. Minekutána valószínűleg több tízezer kommancs nyugdíjasról van szó, ez a nyugdíjreform az államkasszának is jót tenne.

 Például kiváncsi lennék, hogy a képen látható Biszku Bélának mennyi a nyugdíja?

 (Hogy mennyit keresnek jelenleg a belügyes nyugdíjasok, nem tudom. Bolgár György műsorában dicsekedett egyszer egy betelefonáló, hogy neki háromszázezer forint a nyugdíja. Ebből a 2005-ös cikkből az derül ki, hogy akkor a legmagasabb nyugdíj 260 ezer forint volt és százezer feletti járandóságot 140 ezren kaptak.)