Be kell vallanunk, nincs kiragasztva a kisszobánkban olyan plakát, amelyen Schmitt Pál éppen a Népstadion és Intézményei vállalatot főigazgatja. Politikusként nagyjából annyira tartjuk, mint egy epizódszerepet játszó kesztyűbábot a Mazsola és Tádé című ópuszból. Sportvezetőként is leginkább azzal vívta ki tiszteletünket, hogy sikerült karcolás nélkül megúsznia a magyar olimpiai mozgalom történetének legnagyobb doppingbotrányát és legrosszabb olimpiai szereplését.
Ennek ellenére mégiscsak meglehetős prosztóságnak tartjuk, hogy némely polgártársunk a budapesti Olimpiai parkban a bajnokok falán Schmitt kétszer is szereplő nevét összegányolta vörös festékkel. Elvégre itt mégsem holmi Károlyi Mihályról vagy Churchillről van szó.