A Helyi Téma című, egyedi hangvételű kiadványban nemrégiben jelent meg egy gyöngyszem „Itthon hagyták az elnököt” címmel.

 „Bánki Erik, az Országgyűlés sport-, és turisztikai bizottságának elnöke nem utazhatott ki a pekingi olimpiára. Szili Katalin házelnök megálljt parancsolt törekvéseinek.”
  Szép, ami érdek nélkül tetszik, tehát ez így már önmagában gyönyörű. A törekvés, amint egy pekingi repülőjegy formájában ölt testet. De nézzük tovább!

 „Azt gondolom, hogy a parlamenti szakbizottság vezetőjének ott lenne a helye a világ legnagyobb sporteseményén, mégpedig a parlament költségvetéséből - mondta megkeresésünkre Bánki Erik. - Mégsem utazhattam Pekingbe, azzal az indokkal, hogy a parlament nem teszi lehetővé az Európán kívüli sporteseményekre való hivatalos kiutazás finanszírozását.”
 Naná, hogy mindent a költségvetésből kell finanszírozni, ezt pont egy politikus ne tudná ebben az országban? Írja a többihez, majd Állam Bácsi jön és fizet. 

 „Bánki Erik ezek után dr. Schmitt Pálhoz, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökéhez fordult, aki a honi olimpiai bizottság költségén meghívta Pekingbe a szakbizottság elnökét. - Ekkor kerültek felszínre az olimpiával kapcsolatos finnaszírozási nehézségek. Kiderült, kevés pénzt adtak a felkészülésre.”
 Amely négy évig tartott. Addig nem derült ki, hogy nincs pénz? 

 „Csak hogy egy konkrét esetet említsek: a súlyosan megsérült Görbicz Anita orvosa azért maradt Magyarországon, mert a kiutaztatására nem volt pénz. Bár, mint a parlamenti sportbizottság elnöke, úgy éreztem, tudtam volna segíteni a magyar sportdiplomáciának, mégis a maradás mellett döntöttem. Úgy gondoltam, a MOB kvótáján inkább olyan, az olimpiáról lemaradó sportoló vagy sportvezető utazzon, aki teljesítményével megérdemli, hogy a helyszínen drukkoljon a társainak. - Bánki Erik végül nem utazott, itthonról szurkolt, miközben a kérelmét elutasító Szili Katalin több mint egy hetet tölthetett a kínai fővárosban.”
  Happy end, de mégsem teljesen, mert utánrúgás nélkül nem tud nagylelkű lenni a magyar.

 Nézzük csak, miért is kellene magyar politikusoknak olimpiára utazgatni? Megszokásból? Vagy mert valamelyik ágazati szövetség elnökei? Ez is gázos önmagában, de tényleg, mi dolga volt például a Nemzet Óvónőjének Kínában? Milyen kézzelfogható hozadéka volt az útjának, azon túl, hogy lassan utoléri Medgyessyt a politikailag céltalan 80 nap alatt a Föld körül futamokban? Vagy: Demszky Gábor megint ott fotózgatott lelkesen. Ha magánemberként ment, lelke rajta, de ha nem, akkor minek volt ott? Aztán a repülőn a sportolóktól az első osztályt sajnáló Molnár Gyula? És nem, a parlamenti bizottsági elnököknek sem jár a méregdrága utazás. Annak jár, akinek helye van ott, ő pedig a sportoló, az edző, a sportorvos, és nagyjából itt véget kellene érnie a felsorolásnak, de legalábbis erősen ráférne egy beragadt delete gomb a protokollistára. Esetleg megrendezhetnék a politikusok olimpiáját. Hazánk csapata az elmúlt tizennyolc év teljesítményével versenyezne, a zászlóvivő Gyurcsány Ferenc.