Vasárnap este van, 2008. augusztus 10. Grúziában ebben a pillanatban is emberek halnak meg. Nemrég ért véget az ENSZ Biztonsági Tanácsában Vitalij Csurkin orosz és Zalmaj Khalilzad amerikai nagykövetek összecsapása a konfliktus kapcsán. Ha bárkinek volt még illúziója arról, hogy egy új, rendkívül veszélyes kor köszöntött be a nemzetközi kapcsolatokban az elmúlt néhány évben, jó lesz, ha felébred. A két diplomata történelmet írt. A hosszú idő óta példátlannak számítóan éles szóváltás történhetett volna a Szovjetunió afganisztáni vagy az USA grenadai inváziója után is a hetvenes-nyolcvanas években. A hidegháború újra itt van.
Ami most történik, nem meglepő, már évek óta borítékolható volt. A folyamatot ironikus módon az USA indította el. Először erőltetett módon kezdett befolyást építeni a primer orosz érdekszférákban, ahol Moszkva leggyengébb időszakában is megőrizte pozícióit. Másodsorban pedig Irak 2003-as inváziójával Washington olyan elképesztő módon ásta alá saját nemzetközi befolyását, hogy azt még évszázadok múlva is tanítani fogják. Egyszerre kötötte le katonai-anyagi erőit egy értelmetlen, a nemzetközi jogot teljes mértékben semmibe vevő háborúban és járult hozzá (legalább részben) az olajárak elszabadulásához, ami nagyobb politikai és katonai cselekvés-szabadsághoz és hatalmas méretű extraprofithoz jutatta Oroszországot.
Grúzia ott rontotta el, hogy a gyengülő Egyesült Államokra tette összes tétjét, és közben a végletekig felingerelte erejét részlegesen visszanyerő hatalmas szomszédját. Ha Tbilisziben azt hitték, hogy az amerikaiak meg tudják védeni őket, akkor hatalmasat tévedtek. Senki sem tudja megállítani a benyomuló orosz páncélos hadosztályokat, a grúz hadsereg és a százas nagyságrendű amerikai katonai erő, ami az országban állomásozik, ehhez édeskevés. Az USA legfeljebb légierejét és flottáját vethetné be török támaszpontjairól, de Dél-Oszétia aligha ér meg egy háborút az oroszokkal. A grúzok 1956 Budapestjéről és 1968 Prágájáról beszélnek. Ez az eset persze nem annyira egyoldalú és fekete fehér (erről Bozót.harcos kolléga írt remek posztot), mint Magyarország vagy Csehszlovákia testvéri lerohanása volt, de a párhuzam abban megáll, hogy az amerikaiak az erős szavakon és a sajnálkozáson túl aligha tesznek majd valamit. Ma ugyanis Oroszország nagyobb károkat tud okozni az USA-nak, mint fordítva. Moszkva felfegyverezheti Iránt, csökkentheti az olajtermelést tovább növelve az árakat, de alááshatja a NATO afganisztáni pozícióit is. Az USA ezzel szemben tehet mérges nyilatkozatokat, megsimogathatja a grúz politikusok buksi fejét, és nagyon, de nagyon felháborodhat. A csecsen vagy a dagesztáni szeparatistákat is támogathatja persze a CIA hirtelen felindulásból. Ők sajna amellett, hogy szabadságharcosok, mellékfoglalkozásként iszlám szélsőségesek, és az amerikaiak Afganisztánban egyszer már nagyon lábon lőtték magukat egy hasonló projekttel. Erre tehát aligha fog sor kerülni.
A grúzok, és az általuk hosszú ideig elnyomott abház és oszét kisebbség jelenlegi tragédiája a Bush adminisztráció történelmi jelentőségű stratégiai hibáinak, az általunk is jól ismert virulens orosz agresszivitásnak és a Szaakasvili-kormány felelőtlenségének együttes eredménye. Számunkra persze nem az a legfontosabb, ki a fő felelőse annak, hogy ideáig jutott a világ, idáig jutott Grúzia. Ami megtörtént, azon nem lehet változtatni. A fontos az, hogy a hidegháború újra itt van, ismét létezik két ellentétes és ellenséges pólus körülöttünk. A naivitás korának idehaza is vége kell, hogy legyen. Vannak érdekszférák, vannak összeesküvések, és vannak ellensége(in)k.
Magyarországnak le kell vonnia a következtetéseket. Fel kell készülni arra, hogy ami ma Grúziában történik, holnap Ukrajnában is megtörténhet! Kijev nagyon könnyen Moszkva következő célpontja lehet. Nem nehéz elképzelni egy gyorsan megjelenő szeparatista mozgalmat a Krím-félszigeten és/vagy Kelet-Ukrajnában. Meg persze a gáz- és az olajszállítások hirtelen leállását. Nem vagyunk messze az új hidegháború frontvonalától. Abba kell hagyni a hadsereg felelőtlen leépítését, be kell fejezni a bohóckodást például a Tubes kapcsán, mindent meg kell tenni az alternatív gázellátás kiépítésére. Főképpen pedig észhez kell térni, mind jobb-, mind a baloldalon! A jó idők évtizedekre véget értek, most már nem babra megy a játék.