Alig derült ki, hogy Orbán Viktor mégsem anti-establishment plebejus, hanem tulajdonképpen szexi és normális európai politikus, az efféle fordulatban ellenérdekeltek máris előálltak a jellemrombolás új változatával. Az SZDSZ elnökválasztása óta új, energikus és átütő üzenet van napirenden: a Fidesz elnöke elárulta a jobboldalt. Eddig azt hittük, a különcködő MDF volt az áruló (a vevő pedig Schmuck Andor), miután a 2006-os országgyűlési választás két fordulója között nem állt ki határozottan a kormányváltás mellett. Csaknem két hete viszont az kiderült ki, hogy mégis a Fidesz a hunyó. Pontosabban az MDF elnöke a „jobboldal teljes elárulásának” tekinti, hogy Orbán a Kéri-szemináriumról szerzett hírek szerint nem akart választást nyerni 2006-ban. „Ezért az egész jobboldalnak kijár egy bocsánatkérés” – véli ő. Ha a Fodor féle SZDSZ elcsalja a potenciális MDF-szavazókat, Ibolyának nem marad más eszköze, mint az Orbán-rajongók érzelmi zsarolása.
Véleményének a Deák Ferenc Közéleti Klubban adott hangot, ahol többek között az amerikai politikai kultúra visszatérő méltatatásával igyekezett tisztán tartani ideológiai profilját. Egy nézői hozzászólás viszont figyelmeztetette: az amerikai politikától először azt tanulhatnánk meg, hogy híresztelésekre komoly politikus nem alapoz nyilatkozatot. Pár napon belül kiderült: nem pillanatnyi elmezavar folytán léptek működésbe az elnökasszony k-európai reflexei. A Fodor-Orbán találkozót követő nyilatkozat formájában érkezett a következő jobbegyenes. „Fodor számára egyedül azért volt fontos a ma délutáni találkozó, hogy jól felverje az SZDSZ egyre hanyatlóbb árfolyamát a miniszterelnöki tárgyaláson. Hogy ebbe Orbán Viktor miért ment bele, talány. Reméljük, hogy „csak” egy komoly politikai hibáról van szó és nem arról, hogy – miként azt a 2006-os választásokról Orbán Viktor Kéri Lászlónak mondta – a pártelnök még 2010-ben sem kíván a jobboldalnak választást nyerni."
Az új kommunikáció alapjául szolgáló híresztelések kapcsán talán ne hallgassuk el, hogy az ominózus mondatról kizárólag a Hírszerző szerzői véleményekkel erősen színezett „tudósításából” értesülhetett a nyilvánosság. (A Hírszerző a Political Capital Group tulajdona, amely éppenséggel az MDF-nek legalábbis 2006-ban tanácsokat adó agytrösztöt is jegyzi.)
Ugyanakkor eredetinek sem nevezhető az MDF és a Hírszerző közös mutatványa. Éppen Gyurcsány Ferenctől hallhattuk nemrégiben, hogy őrá hárul a polgári eszme beteljesítésének feladata, mert a Fidesz az ordenáré populizmus kedvéért letért a sárgaköves útról. Vagyis „feladta a rendszerváltozás utáni időszak addig legígéretesebb, legfelvillanyozóbb programját, a polgári Magyarország megteremtésének eszményét”. Még ha nem is GyF által, de joggal bírálható a Fidesz, hogy politikáját már sok éve részben a kádári nosztalgia és a szociális populizmus győzedelmességének 2002-es példájának megismétlődésétől való félelem motiválja. De hogy egy szabálytalan, vagy rosszul levezényelt magánosítás bírálata (és az ebből adódó következtetések) miatt Dávid Ibolya már magántulajdon-ellenességet és antikapitalizmust emleget, kevésbé a konzervatív rugalmasságot, inkább az erőszakos dogmatizmust idézi fel. Nem helyes és helytelen fölött ítél, vagy arról, hogy az adott magánosítás jó üzlet-e, hanem a nagy könyv mozdíthatatlan gótbetűivel való egyezést vagy éppen nem egyezést ellenőrzi. Persze az ideológiai-retorikai ökölvívás kapcsán okoskodni kevés aktuálpolitikai érvénnyel bír, mint ahogy társadalmi és történelmi megosztottságainkat sem egykönnyen írhatjuk felül elméleti vitákból képzett frontvonalakkal. Azt, hogy ez a recept mennyire lehet sikeres, nagyon jól jelzi, hogy még egy ilyen kedvező helyzetben is alig mérhető az MDF támogatottsága.