Bár a június nem kifejezetten gombaszezon, s kánikula is volt, a díjért való tolongás egy percig sem szünetelt. A jelöltek egy részéről e blog is beszámolt, mások pedig egyéb médiumokban jelentkeztek be a díjért.

 Nálunk is olvashattak John Emeséről, Szabadai Viktorról, Bojár Iván Andrásról és másokról, akik dermesztő fideszesezésbe kezdtek, amint egy kerületi polgármester (pontosabban a helyi jegyző) néhány napra bezáratott egy jogellenesen működő büfét. Ezen hölgyek és urak, azon túl, hogy némileg aránytalanul Budapest vadul dobogó szívét két sörcsappal azonosították, elfeledkeztek arról, hogy a szükséges papírokat éppen nekik vagy famulusaiknak kellett volna kiadniuk, immáron hat éve. Ám ők mégse kapnak szömörcsögöt: elég baj nekik, hogy ők John Emese, Szabadai Viktor, Bojár Iván András, Pásztor Tibor, Müller Péter Sziámi, Víg Mihály vagy Deák Bárdos Ágnes, nem lenne túl humánus még egy ilyen díjjal is mélyíteni a problémáikat.

  Bejelentkezett a díjért egy veterán versenyző is, aki már akkor kiérdemelte volna a díjat, amikor a Phallus impudicus még ki sem fejlődött az egysejtűekből.  Csepeli György a 2006-os választási kampányban például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy blogjában rendszeresen lehülyézte saját választóit, de más emlékezetes szömörcsögségei is voltak. Amúgy érdemes tudni róla, hogy bár évek, évtizedek óta - jó liberálisként - az állam lebontásán munkálkodik, életrajza tanúsága szerint még soha életében nem keresett pénzt nem állami alkalmazottként. Jelenleg is, ha jól tudjuk, valami bizonyára nagyon fontos igazgatóság vezetője a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban, nem is tudni, hol lenne nélküle a magyar gazdaság és közlekedés. A díjra azonban nem szakmai, hanem publicisztikai tevékenységével jelentkezett: a 168 Órában megjelent Folytassa, Friderikusz! című írása minden idők egyik legviccesebb újságcikke. Érdemes elolvasni az egészet, de azért kedvcsinálónak itt is közlünk pár részletet:

 „A showműsorok vezetőjének arca azonban álarc volt, amely mögött volt egy másik arc. Mintha ő lett volna Oscar Wilde meséjének boldog hercege, aki egy oszlop tetején, magasan a város fölött áll, aranyruhában, kardján rubinnal (...) Friderikusz a politikai tájékoztatásban eljutott a csúcsra. Témáit a mindenkori aktualitás szerint választotta, de kérdései túlmutattak az aktualitáson. Az egyetlen volt a magyar közszolgálati televíziózásban, aki a stúdióban drámai teret tudott maga körül teremteni, amelynek vonzásköréből ha akarták sem tudták volna kivonni magukat vendégei. (...) Minden év érdekes, de nem minden év marad meg annak, mert elfelejtjük érdekességeit, izgalmait. Ezek az évek, amelyeket Friderikusz kalauzolásával éltünk végig az ATV csatornáján, örökre megmaradnak. A beszélgetéseket újranézve és -hallgatva újraélhetjük, ami történt, s akiknek a mi jelenünk már múlt lesz, azok páratlan értékű történelmi forrásra találnak a Friderikusz most darabjaiban. (...) Nem tudjuk, hogy miért kellett a boldog herceg szobrának eltűnnie a városból, s nem tudjuk, miért kellett ennek a műsornak megszűnnie. Rettenetesen hiányozni fog, mert tudjuk, hogy az elmúlt évek közszolgálati műsorai közül ezek a műsorok voltak a legértékesebbek.” Azért kellett megszűnnie, Gyurikám, mert a kutya se nézte.

 Az írás értékét csak az csökkenti, hogy a 168 órában jelent meg, ahol csaknem eltűnik  a „Fidesz az ország megsemmisítésére készül” jellegű írások között. Így Csepeli úr ezúttal lemarad a díjról. Majd ha valami komolyabb orgánumban próbálkozik, bizonyára nagyobb esélye lesz.

  Jó eséllyel indult a díjért Kállai Ernő kisebbségi ombudsman, aki jelentésében szalonrasszistának minősíti Monok és több más település önkormányzatát, amiért azok feltételekhez kötik egyes segélyek kifizetését. Figyeljük csak ezt a kifinomult érvelést: „(Mivel az érintett térségben) igen magas a lakosságon belül a romák aránya, és körükben a halmozott hátrányok között élő munkanélküli személyek száma, előre vetíthető, hogy a segélyek megvonása lényegesen nagyobb arányban érintené a roma lakosokat a nem roma lakosoknál, és ez aggályos lehet, amennyiben sérti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségi törvény által adott jogokat”. Vagyis ha sok cigány munkanélküli, akkor nem lehet a munkanélküliekre vonatkozóan semmiféle rendelkezést alkotni, mert az sok cigányt érintene, ergo rasszista lenne. Ugyanezzel a logikával: ha sok rablógyilkos kék szemű, akkor a rablógyilkosságról nem lehet törvényt hozni, horribile dictu büntetni, mert az sértené a kék szeműek egyenlő bánásmódhoz való jogát. Végül az országgyűlési biztosnak mégsem mertük kiadni a Szömörcsögöt: kinek hiányozna, hogy a „rasszista állat” címkét kelljen viselnie élete végéig?

  Amikor a magyar közélet szereplőinek feltettük a „Ki kér Arany Szömörcsögöt?” kérdést, egy igazi nagyágyú, Orbán Viktor is feltette a kezét. Ő - bár szavazótábora egy részének legfőbb összetartó ereje az SZDSZ-utálat - az elmúlt hetekben klasszikus udvarlást rendezett Fodor Gábor körül: levelet írt neki, randira hívta, interjúkban méltatta az erényeit, épphogy csokor rózsát nem vitt neki, és az Akácos utat nem húzatta el az ablaka alatt. „...Az SZDSZ érdemben reagált a népszavazás eredményére; kilépett a koalícióból, és olyan elnököt választott, aki nem vett részt a 2006-os hazugsághadjáratban” - hízelgett Fodornak Orbán a Heti Válasz legutóbbi számában. Persze Viktor, meg olyan ügyvivői testületet - Demszky Gáborral, Eörsi Mátyással, Gusztos Péterrel, Horn Gáborral, sőt Kóka Jánossal súlyosbítva -, amelyhez képest a piszkos tizenkettő nem volt több, mint vihorászó szobatársi közösség a Patrona Hungariae lánygimnázium kollégiumában. Orbán mostani ténykedése a leginkább arra emlékeztet minket, amikor gimnáziumban két héttel év vége előtt udvarolni kezdtünk fizikatanárnőnk lányának. Kövér volt szegény, pattanásos, nagyfülű, szőrös lábú és elképesztően buta, nekünk viszont nagyon kellett az a kettes fizikából. Aztán, amint az meglett - szerencsére ez idő tájt még nem bonyolódtunk túl mélyre a liaisonba -, úgy elhúztunk nyaralni melegebb éghajlatra, hogy szegény Anita azóta is bottal ütheti a nyomunkat. (Anita, ha olvasod e sorokat, légyszi ne haragudj! Nagy úr a szükség.) Szóval valami hasonlóval próbálkozik Orbán Viktor is volt szobatársával, de ő nem olyan jóképű, mint mi, az SZDSZ pedig nem olyan naiv, mint fizikatanárnőnk lánya, így aztán nem sok esélyt adunk az előrehozott választásoknak. Viszont a jó szándékot értékeljük - mi is szeretnénk, ha végre Gyurcsány eltűnne -, ezért a díjat nem Orbánnak ítéljük.

 Hát akkor kinek? - kérdezhetik a kiváncsiabbak.

Eláruljuk: természetesen nem másnak, mint

a Telesport
stábjának.

 Nyár van ugyanis, meleg és foci-EB, ilyenkor fehér és sárga férfiember nem foglalkozik politikával. A meccsekkel annál inkább. Márpedig a meccseket mifelénk az ember kénytelen tévén nézni, a tévében pedig óhatatlanul közvetítés is van. Ezt a fontos és felelősségteljes feladatot pedig az idén az MTV vezetősége tehetségtelen balfékekre bízta. Kezdve a stúdió borzalmas dizájnjától (emlékezzünk csak arra a horpadt strandlabda által tartott üvegasztalra!), a meghívott vendégek ostobaságán és semmitmondásán át magukig a riporterekig, minden egybevágott, hogy az Arany Szömörcsög, először a történelemben, kollektív kitüntetéssé alakuljon.

 A részletesen indoklástól eltekintünk, bizonyára mindenkinek megvan a maga véleménye Egri Viktor, Gundel Takács Gábor, Somos Ákos, Somos Zoltán, valamint az egész stáb ténykedéséről.

 Egy jó tanácsot azonban hadd adjunk a sportszerkesztőségek vezetőinek, különösen most, hogy közeledik az olimpia. A nézők/hallgatók minden valószínűség szerint az olyan ember közvetítéseit hallgatják szívesen, akit környezete amúgy is szívesen hallgat. Ha tehát valaki a kocsmában élvezetesen elő tud adni a haverjainak egy sztorit, akkor elképzelhető, hogy sportversenyt is jól közvetít. Ha viszont irdatlan közhelyekkel, szóviccekkel, intimpistáskodással és a saját szaros véleményével terheli az asztaltársaságot, akkor egész biztosan alkalmatlan sportriporternek is. Meggyőződésünk, hogy az EB-meccseket közvetítő fiatalemberek éppen ilyenek. Sőt, kizártnak tartjuk, hogy egyáltalán lennének barátaik, így aztán nincs, akit fáraszthatnának vagy idegesíthetnének a hülyeségeikkel a sörözőben. Nos, lehetőséget adni rá, hogy ehelyett az egész országot hergeljék, súlyos, nagyon súlyos hiba, amiért jobb helyeken az Arany Szömörcsögnél sokkal keményebb büntetés járna.