A magyarságkutatók számára evidencia, hogy magyarnak lenni jó, de nagyon nehéz. Jó, mert bármely pillanatban elménk mozivászna előtt ezeréves hősöket tudunk ellovagaltatni, vad csaták szilaj hősei csapnak szét német lovagok, ázsiai tatár hordák, vagy éppen turbános törökök között. De ha elbuknának, abban is van valami felemelő. Mert egy ezeréves ország fényes koronája ragyog felettük. Szóval Szent István, Mátyás vagy éppen Kossuth unokáinak lenni jó. De nehéz is nagyon. Ezért van tele pitiáner siránkozással a padlás. „Jaj, doktor úr, itt fáj, ott fáj, ez is fáj, de az is fáj ám!”, vagy „Jaj, ezek a szemét vállakozók teletömik a zsebüket!”, vagy „Az összes politikust el kéne zavarni, mert elveszik a sok pénzt az emberektől.”, vagy „Azok a külföldiek idejönnek és elrabolják előlünk, ami a miénk, hát nem felháborító ez?!”, vagy „Szemét zsidók, a szemünket is kilopják, hogy nem sül le a bőr a képükről.”, vagy „Az Orbán meg a nácijai, ha eltakarodnának, akkor végre béke lenne ebben az országban.” meg azoknak a horvátoknak úgyis jobb, mert sokkal jobb a tengerpartjuk, a szlovákok utolérik a Nyugatot, a románok lassan lehagynak bennünket, az orosz medve agyonnyom, a német meg kihasznál, mindenki sokkal sikeresebb a sportban, csak mi vagyunk ilyen bénák, na meg azok a kis rohadék sárgák is csak a vérünket szívják. Szóval nehéz a sorsunk, ezért állandóan ríni kell.
De most mégis álljunk meg egy szóra. És kalaplengetve ünnepeljük meg a tegnapi napot.
Egyrészt, tegnap tudtuk meg, hogy Kecskemétre jön a Mercedes egy komoly gyártórészlege. Több ezer munkahely, csúcstechnika. Királyság. Konzervgyár reloded.
Délután kiderült, hogy a budai Infoparkba költözik az Unió innovációs központja, az EITI. Hát ha valami kirángat minket a szarból, akkor ez az. Mert a tudásalapú társadalmak versenyében kaptunk egy óriási esélyt. Egy akkora esélyt, hogy tőlünk indul el egy olyan ötlet, mint a Google, vagy egy új Nokiát itt raknak össze. De kár ezt ragozni. Nem véletlenül, küzdöttek ezért a központért foggal-körömmel a lengyelek is. Mi nyertünk. Királyság kettő.
Tegnap nagyon jó volt magyarnak lenni. És erről nem megemlékezni istenkáromlás.
Na, és akkor most átadom a teret az önfeledt sírásnak, hogy azért a Mercedes, meg a rohadt kommunisták, meg minden. Csak tessék, csak tessék!
