Amitől tartottunk, bekövetkezett: Afganisztán is megkövetelte első magyar hősi halottját. A feladatát teljesítő Kovács Gyulával, a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj tűzszerész főtörzsőrmesterével egy robbanószerkezet végzett. Sajnos fel kell készülnünk további áldozatokra is. Hamarosan magyar harcoló alakulat megy az országba (ebben, azaz harcolók küldésében - mint szinte mindenben a honvédelem terén -, évekkel lemaradtunk a csehektől, lengyelektől, románoktól), de a fő ok nem ez. A különleges erők katonái az ostoba közhiedelemmel ellentétben egy olyan környezetben, mint az iraki vagy az afgán, nincsenek nagyobb veszélyben, mint egy tűzszerész vagy egy szállítóegység honvédei. Mivel az elrejtett robbanószerkezetek jelentik a legnagyobb veszélyt, éppenséggel tűzszerésznek lenni a legnagyobb kihívás. Inkább azért kell további áldozatoktól tartanunk, mert a misszió még sokáig fog tartani, a biztonsági helyzet pedig nem javul.

 Amikor 2002 elején az amerikaiak először kérték informálisan, hogy Magyarország járuljon hozzá az ottani műveletekhez, a Fidesz-kormány vonakodó szövetségesi üzemmódba váltott. Akkor ez nem volt rossz taktika, mert alighanem attól zengett volna a baloldali sajtó a választások előtt, hogy Orbán a „vágóhídra küldi” a magyar katonákat. Persze egy kicsit ez is hozzájárult a Fidesz washingtoni kapcsolatainak lehűléséhez, amiből a szoci kormányzat azonnal értett, és hamarosan megjelentek az első magyar katonák (orvosok) Kabulban. A vágóhidas cikkek a kormányváltás miatt elmaradtak. A szerepvállalás aztán egyre bővült, odáig, hogy ma már magyar zászló lobog Baglán tartomány felett.


 A közvetlen magyar érdekek szempontjából Afganisztán fontossága nulla közeli. Az idétlen kis mondóka, „Afganisztán-Pakisztán, naésaztán-hátaztán” alapvetően jól leírja, mennyire érdekes önmagában számunkra ez az ország. Viszont Magyarország NATO-tag, a NATO (elsősorban pedig vezető tagállama, az USA) számára viszont a misszió sikere kulcsfontosságú. Afganisztán tehát fontos, ha fontos nekünk a NATO - szerintem pedig az. Magyarországnak nem kell az élen járnia a szerepvállalásban, de kimaradnunk sem lehet teljesen. Most az kellenne, hogy a politikai elit és a sajtó felelősségteljesen álljon hozzá ehhez a tragédiához, a közvélemény pedig elfogadja: ha azt akarja, hogy olyan hadserege legyen, ami képes harcolni, akkor lesznek még ilyen hírek. Persze lehet, hogy - rosszul értelmezett pacifizmusból - közvéleményünk nem ezt akarja.

 Kovács Gyula főtörzsőrmester, posztumusz hadnagy nyugodjon békében!