Múlt héten adta hírül a Magyar Távirati Iroda, hogy „az IRM szerint ha a gyülekezés a gyülekezési törvényben rögzített követelményeknek megfelel, tehát békés és nem valósít meg bűncselekményt vagy bűncselekményre való felhívást, nem jár mások jogainak és szabadságának sérelmével és nem valósul meg a népképviseleti szervek vagy bíróságok zavartalan működésének súlyos veszélyeztetése, valamint a közlekedés más útvonalon biztosítható, a spontán rendezvény alkotmányosan nem oszlatható fel”. Az állásfoglalásban a tárca az Emberi Jogok Európai Bíróságának - a Nemzeti Jogvédő Alapítvány által már régóta emlegetett - döntéseire hivatkozott. A bíróság például a Bukta és társai vs. Magyarország ügyben hozott ítéletében a következőt állapította meg: „A Bíróság úgy találja, hogy a felperesek békés gyülekezésének feloszlatását nem lehet egy demokratikus társadalomban a kívánt célok elérése érdekében szükségesnek tekinteni.”

 Ehhez képest a mai Népszabadság az IRM tegnapi közleménye nyomán arról ír, hogy a rendőrség továbbra is oszlatni fogja a spontán demonstrációkat, tehát továbbra is érvényes a három nappal korábbi bejelentés kötelezettsége. Így aztán újra felmerül a kérdés, hogy mi alapján dönt a rendőrség arról, ki gyülekezhet és ki nem, avagy miért úsztuk meg az oszlatást április 11-én a Hollán Ernő utcában?