Nem, nem. Nem irigyeltük meg a
John Malkovich menetet és nem bújtunk a magyar költőfejedelem agyába, csak Reakciós stábunk Érmindszenten, Ady Endre szülőfalujában járt, amit ma a román közigazgatás Ady Endrének nevez. Keleti szomszédainknál egyébként elég gyakori eset, hogy egy-egy települést nagy szülöttjéről neveznek el. Mondjuk Avram Iancuból van rögtön négy is (Arad, Bihar, Fehér és Botosani megyékben). Persze szülőfaluból csak egy (a helyes megfejtés: Felsővidra, románul
Vidra de Sus, ma
Avram Iancu, Fehér megye, Topánfalvi járás, a nagy fenyővel srégen szembe').
Érdekes módon Ady – Petőfi mellett – a románok szemében is megmaradt magyarnak. Nem úgy, mint Matei Corvin, a román származású magyar király, aki mindenkit legyőzött, csak a saját népét nem tudta legyőzni (mármint a románt) vagy Gheorghe Doja (Dózsa György), a nagy román parasztfelkelő, akinek a nevét szintén több település is őrzi (Maros, Ialomita és Bacau megyében). Igaz, a szülőhelye, Dálnok nem kapta meg ezt a dicsőséget.
No de kanyarodjunk vissza Ady Endréhez/-be. A falu Nagykárolytól 21 km-re fekszik, és közigazgatásilag Érkáváshoz tartozik. 1954-ben vette fel az Ady Endre nevet.
A település nevezetessége természetesen a szülőház és az 1900-ban felépített Ady kúria. Az előbbiben a család régi bútorai, az utóbbiban Adyról szóló kiállítás látható.
A szülőházon a költő születésének 80. évfordulóján, Nagybánya Tartomány Néptanácsa által felállított tábla emlékeztet a két nép barátságára:
„Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?”
(Ady Endre: Magyar jakobinus dala)
Minden évben a költő születésének évfordulóján kulturális programok várják az oda zarándoklókat, ekkor kerül sor a szülőház mellett álló Ady szobor koszorúzására is.
A településnek három temploma van: egy ortodox, mely 1901-ben épült, egy jelentősen átalakított, 15. századi római katolikus és egy református, melyet 1811-1813 között építettek.
A település további "közintézménye" a kocsma és a mellette található magazin mixt (vegyesbolt) is.
Érmindszenten az 1992-es népszámlálás adatai szerint 175-en laktak. Ebből 92 magyar és 83 román volt. (Ady születésekor 1877-ben kb. 357 román és 256 magyar lakta a falut).
Ady Endre: El a faluból
A kis harang a régi,
Mely belezúg a csöndbe,
A szürkeség a régi,
Fölévirít a tavasz.
Minden, minden a régi,
De én hol élek, járok?
Nem voltam ilyen messze,
Nem voltam soha, soha.
Belehalok, ha mondják,
Hogy én itt szálltam útra,
Megtagadom a csókot,
Amely útra inditott.
Én a bolondos zajnak,
Én a cifra városnak
Vagyok a kóbor lelke,
Ne gyalázz meg hát, falu.
Óh, kapj fel innen, Város,
Ragadj el innen, Város:
Kik messze kiröpültek,
Sohse térjenek haza.
