Mi következik március 9-e után? - jött az első hallásra elég egyszerűnek tűnő kérdés. Március 10-e – jött erre az első hallásra korrektnek hallatszó riposzt. Már akkor is sokan tudtuk, hogy ez ugyan nem a sokat emlegetett bátorságra valló válasz, mégis betudtuk a kommunikációs szakemberek (vagy a miniszterelnök?) kissé bárgyú próbálkozásának. Mi következik április 30-a után? Na mi? Bizony!!! Naptárilag május 1., ugye. És politikailag? Addig azért még van 27 teljes nap.

 Március 31-én jelentette be Kóka János, hogy az SZDSZ-es miniszterek április 30-i hatállyal kiválnak a kormányból. Miért éppen április 30.? Miért van szükség 30 napos laufra? Azért, mert a miniszterelnök Horváth Ágnest is 30-ával meneszti? Hogy aztán a szabad demokrata miniszterek kéz a kézben meneteljenek ki a kormányból? Valószínűleg nem. Eléggé viszontzsarolás szagú Kóka hétfői bejelentése annak fényében, amit Gyurcsány szombaton, az MSZP pártértekezletén mondott. Egy érdemi dolog elsikkadni látszik ugyanis a személyek körül kialakult csatározások közepette. Mégpedig a koalíciós szerződés kérdése. Idézet a kormányfő szombati beszédéből:

„Újra kell ehhez képest olvasni a koalíciós szerződést és a megállapodást, mit fogunk csinálni, milyen szerkezetben fogjuk csinálni, melyikünk miért felelős, melyikünknek mi a dolga? Ez nem személy kérdés megint. Nagyon sok mindent megváltoztattunk 2006-ban, működési szerkezeteket, szereposztást. Végig kell gondolni, hogy miből mi volt a jó és miből mi volt a rossz.”

 Attól most tekintsünk el, hogy a koalíciós szerződés 2006-os formájában már nem létezik, azt tavaly július 1-jén egyszer már módosították. A miniszterelnök a beszédben azt mondja, hogy végig kell gondolni, ki mit fog csinálni a jövőben. Hogy szükség van szerkezeti módosításokra is. Olyan szerkezeti módosításokra, amelyek értelemszerűen érintik a szabad demokrata minisztériumokat is. Amelyek érintik a kormányzati kommunikációban nemes egyszerűséggel csak reformoknak nevezett kapkodást. Az én értelmezésemben Kóka egyszerűen visszazsarolt Gyurcsánynak, aki viszont nem számolt az SZDSZ keménykedésével. Pedig számolhatott volna. A koalíciós megállapodás ugyanis félreérthetetlenül fogalmaz:

„A koalíciós partnerek vállalják, hogy a kormányprogramban nem szereplő, nagy jelentőségű kezdeményezéseket megelőzően kölcsönösen egyeztetik álláspontjukat.(…) A koalíciós partnerek együttesen határozzák meg a kormány struktúráját, ügyrendjét”

 Aki vét ezen megállapodás ellen, az formállogikailag magát a megállapodást hagyja figyelmen kívül.

 Persze vannak összeesküvés-elméletek. Én is olvasom, hogy valójában a két mogul megállapodott egymással, hogy az SZDSZ a következő két évben visszanyerhesse a parlamenti küszöb eléréséhez szükséges szavazói bázisát és közben, csendben, a háttérben ugyanúgy támogatja majd a kormány politikáját, de mindezt már kívülről, szabadabban. Szép gondolat, de a politikát racionális szereplők racionális lépéseiből álló folyamatnak tekintő emberként erős kételyeim vannak. Ezt korábban megírtam, itt most csak visszamutatnék rá, hogy szerintem mely 3 tényező miatt nem racionális az SZDSZ kormányból való kiválása:

 1. A kormányon kívül elveszti a kormányzati politikára gyakorolt befolyását;

 2. Elveszti az ún. politikai patronázsból adódó lehetőségeit;

 3. A társadalmi hangulat, a párt népszerűsége sem kedvez egy ilyen döntésnek.

 Ráadásul senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha a szabad demokraták kilépnek a kormányból, akkor csak azt a hét kormányzati helyet (EÜM – Horváth Ágnes, Kincses Gyula, GKM – Kákosy Csaba, Dióssy Gábor, KVVM – Fodor Gábor, Kovács Kálmán, MeH – Horn Gábor) veszítik el, amelyeket korábban bejelentettek. Miniszteri kabinetek, szakállamtitkárok, minisztériumi háttérintézmények, IT- és FB-tagságok százai, ezrei vannak ma az SZDSZ „birtokában”. Amikor az SZDSZ a koalícióból való kilépést fontolgatja, akkor hátországának apanázsát is kockára teszi.

A koalíció jogi kérdései

 És itt álljunk meg egy kicsit és tisztázzuk, hogy formáljogilag, hivatalosan hogy is áll most a helyzet. Mikor lesz kisebbségi kormányzás, azaz a szabad demokraták mikor tekinthetők a kormányból kivált politikai erőnek? Nyilvánvalóan nem úgy és akkor, ha Kóka János visszahívja minisztereit és államtitkárait. Hisz egyértelmű, hogy egy párt akkor is tagja lehet formálisan egy koalíciónak, ha egyetlen minisztert sem ad a kormányban. Meglepő módon ebben a kérdésben az SZDSZ alapszabálya sem segít igazán tisztán látni, ott ugyanis, mintha nem számoltak volna a koalíció felbomlásának elvi lehetőségével, nem tesznek említést a kilépés, illetve az ahhoz szükséges döntés feltételeiről. Ott csak annyi szerepel a 85. pont f) bekezdése alatt, hogy „Az országos küldöttgyűlés (OKGY) jóváhagyja a koalíciós tárgyalások megkezdésére és a koalíciós megállapodás megkötésére vonatkozó javaslatot.” A g) pont nagyon sejtelmesen csak annyit közöl, hogy az „OKGY dönt az SZDSZ-t érintő bármely kérdésben.” 

 Vagyis ahhoz, hogy az SZDSZ hivatalosan is kilépjen a koalícióból az alapszabály szerint az Országos Tanácsnak össze kell hívnia az országos küldöttgyűlést. Az országos küldöttgyűlés napirendjére fel kell venni a koalícióból való kilépés kérdését. Ezt bármely küldött kezdeményezheti, viszont a téma napirendre történő felvételéhez 2/3-os többség kell. A végső döntéshez az én értelmezésemben elég az egyszerű többség is, az alapszabály 86. pontja ugyanis tételesen felsorolja azokat az ügyeket, ahol 2/3-os többségre van szükség, a 85. pont f) és g) bekezdése viszont nem tartozik ezek közé. Vagyis az OKGY tagjai (az SZDSZ elnöke, az OT és ÜT tagjai, az országgyűlési képviselők, megyei közgyűlési elnökök, alelnökök, főpolgármester és helyettesei, valamint polgármesterek és alpolgármesterek) egyszerű többséggel döntenek a koalícióból való kilépésről. De még ekkor sem tekinthető véglegesnek a döntés, azt ugyanis az Országos Tanács 2/3-os döntéssel még felülbírálhatja (96. pont f) bekezdés).

 A szabad demokraták tehát szóban ugyan felmondták, de formálisan még mindig a koalíció tagjai, Falls vom Arzt OKGY nicht anders verordnet.