
Természetesen nem csak esztétikai kérdésről van szó, komoly üzleti értékkel is bírnak a közterületi reklámfelületek: 2006-ban a Magyar Reklámszövetség becslése szerint mintegy 11%-kal részesedett az outdoor a teljes reklámpiacból, ez nagyjából 18 milliárd forintos bevételt jelent. A szektorral kapcsolatos szabályozást gyakran övezik politikai érdekellentétek. Három éve két fővárosi fideszes képviselő is elvesztette bizottsági tisztségeit a MAHIR-Multireklám konfliktus nyomán, a XIII. kerületben a szocialistákhoz közeli ESMA kapta meg nem egészen szabályos körülmények között az önkormányzat hirdetési felületeit, míg a fideszes vezetésű Szekszárdon és egyes fővárosi kerületekben a Simicska Lajos-féle MAHIR jutott lehetőséghez, néhol pályáztatás nélkül.
Én szeretem a közterületi reklámokat, ezért vegyes érzéseim vannak a clean city-vel kapcsolatban: normális keretek között nem rontják a városképet, hanem szerves részei annak, viszont a normális keretek valóban sokszor hiányoznak. Szerintem szegényebb lenne a fővárosi Nagykörút a reklámoszlopok nélkül és a zalaegerszegi panelházaknak sem ártanaj a tűzfalukra festett hirdetések. A szürke vagy zöld épülethálóknál nem rosszabb, ha valamilyen reklám kerül a felújítás alatt álló épületre, viszont például a telefonfülkéken elhelyezett plakáthelyek nem tetszenek, a reklámteherautók pedig pláne nem. Annak sem örülök, amikor egy épületen láthatóan semmilyen munka nem folyik, csak a hatalmas joghurtreklám kedvéért van felállványozva.
Ti hol tartjátok elfogadhatónak a köztéri reklámozást? Melyik az az outdoor felület, amelyik tetszik és melyik nem? Csatlakoznia kéne-e a magyarországi településeknek a (reklámzajtól) tiszta városokhoz?