Hagyományainknak megfelelően újabb merényletet követünk el köztársaságunk európai értelemben vett demokratikus berendezkedése ellen. Kampánycsendet sértünk. A kampánycsend ugyanis egy értelmetlen és (nem mintha régen sok értelme lett volna, de) anakronisztikus műizé, aminek sértegetése megelégedettséggel tölti el az egyszerű reakcióst.

 Különösen az online kampánycsend méltó Abszurdisztán mindennapjaihoz: „A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete javasolja, hogy a tartalomszolgáltatók korábbi, a választásról, a kampányról, annak szereplőiről szóló szerkesztett anyagaikat az első két hierarchikus szintről tegyék elérhetetlenné. Hierarchikus szinten az egyes tartalomszolgáltató által működtetett vagy használt könyvtárstruktúrát értjük. Közérdek fűződik azonban ahhoz, hogy a választási kampányról, az abban résztvevő jelöltekről és szervezetekről szóló anyagok a kampánycsend lejárta után hozzáférhetőek legyenek, így azok letörlése nem szükséges, a cél az, hogy a technikailag lehetséges minimálisra szorítsuk le a felhasználók általi elérhetőségét.” Azok letörlése nem szükséges, tetszik érteni? Az outdoor médiatulajdonosoknak hatalmas mázlija van, hogy a Magyar Közterületi Reklámszövetség nem ilyen túlbuzgó, különben a választások előtt pár nappal már neki kéne állni lekaparni a citylightokat és az óriásplakátokat.

 Úgy gondoljuk, hogy a kampánycsendnek semmi értelme, ezért legjobb lenne eltörölni az egészet. A szavazóhelyiségben ne lehessen kampányolni, de az épület ajtaja előtt még nyugodtan. Ha valakinek a pártválasztását még az utolsó pillanatban is lehet így befolyásolni, akkor az sok mindent elmond a korábbi elhatározásának megalapozottságáról is. Véleményünkkel nem vagyunk egyedül, például Török Gábor, a Szabó Márk a Jobbklikkből, Bugris a Törzskocsmából, vagy a Hírszerző/Political Capital is a kampánycsend ellen foglalt állást (bár a PC pár éve még egészen máshogy gondolta és a Jobbklikk-bejegyzés utáni kommentek végén is nagyon szórakoztatóan hat az adminisztrátori üzenet: „Kedves hozzászólók! Tekintettel a kampánycsendre, péntek (március 7.) éjféltől vasárnap (március 9.) 19 óráig nincs mód újabb hozzászólással reflektálni a jobbklikk bejegyzéseire. Találkozzunk március 9-én 19 óra 1 perckor!”).

 Akadnak elszánt hívei is a kampánycsendnek, például a magát választási szakértőként futtató, dilettáns Tóth Zoltán (a Választási Szakértők Közép- és Kelet-európai Egyesületének főtitkára, muhaha). Tudják, ő az, aki szerint a zseniális Kétfarkú Kutya Párt színlelt választási indulása erkölcstelen és demokráciaellenes. Érdemes elolvasni/megnézni, csütörtökön Az Este vendégeként mi mindent hordott össze szakértőnk (leirat itt, audiovizualitással fokozott felhasználói élmény itt). Hősünk előbb szabálysértésnek nevezi, hogy önkormányzati képviselőtestületek határozatot hoztak választópolgáraik részvételre ösztönzéséről (erről bővebben később), majd a szavak jelentőségéről beszél. Tóth Zoltán a CBA kampáakciós katalógusa kapcsán sajnálkozik, hogy nem tiltja a jog a cégek véleménynyilvánítását a kampányban (micsoda demokráciafelfogás, mekkora demokrata!), s ízléstelennek nevezi a kiadványt. Kifejti, hogy kampánycsend idején az „Igen”, illetve „Nem” feliratozású pólók viselése közterületen presszionálja a többi választót, ezért nem helyes. De szakmai nagyszerűségéről akkor tesz igazi tanúbizonyságot, amikor nemzetközi felkészültségével villog: „Egyébként az egyes újságírókkal ellentétben a világon nincsen egyetlen olyan ország sem, ahol ne volna kampánycsend, csak ennek az időtartama, ami országonként eltérő szabályozású. Még a legliberálisabb országban, Washingtonban, vagy az Egyesült Államokban is, a szavazás napján tilos, és a szavazóköröket 10 méteres körön belül nem szabad megközelíteni semmilyen módon, hogy befolyásolják a választókat.” Ezzel szemben az igazság az, hogy pl. az Egyesült Királyságban és Ausztriában nincs kampánycsend, mint ahogy Svédországban is csak a szokásjog alapján volt valami kampánycsend-szerűség, míg a Mérsékelt Párt úgy nem gondolta, hogy ő bizony az urnák zárásáig kampányolnak. De Tóth Zoltán valószínűleg akkor is a szívéhez kapna, ha tudomása lenne arról, mit jelent az Egyesült Államokban a választás napján a GOTV, azaz a Get out the vote szakasza a kampánynak (nem feliratos pólókkal presszionálnak, ez igaz). Arról is illik megemlékezni, hogy a műsorvezető, Krizsó Szilvia mindezt tágra nyílt szemekkel, mindenféle ellenvetés nélkül asszisztálta végig. Soha többé Tóth Zoltánt! Magyarország többet érdemel.
(Update: Bita Dani kommentje nyomán kiderült, hogy Tóth Zoltán tanít az ELTE-ÁJK-n. Ráadásul publikációs jegyzéke alapján számos, választásokkal kapcsolatos kiadvány szerzője, szerkesztője. Nem találok szavakat. Az egyetlen halvány reménysugár, hogy 2000-ben publikált utoljára.)

 Végül egy gyors körkép, mennyire tartják magukat a pártok az MTE ajánlásához. A Fidesz megoldása tetszik a legjobban, meglehetősen ironikusan tesznek eleget a háromklikkes szabálynak. Az MSZP komolyan veszi az online kampánycsendet, az MDF és az SZDSZ nemes egyszerűséggel nem foglalkozik vele. Sajnos a két kis párt valószínűleg nem a kampánycsend intézménye ellen tiltakozik így, mivel 2004-ben még mindketten ragaszkodtak hozzá (érdekes módon a pártok közül egyedül az MSZP mutatkozott nyitottnak a szabályozás módosítására).

 A bejegyzés linkjét elküldjük az OVB-nek, s izgatottan várjuk a kampánycsend-sértés megállapítását.

(A kép forrás: www.e-times.hu)