Kosove u bo! Koszovó kész! Hirdették a feliratok Pristinaban. Alkalmi forgatócsoportunk végignézte a függetlenség kikiálltást Pristinaban, és elment egy, a fővárostól 10 km-re, az albán tenger közepén található kis szerb faluba. Míg az albánok rendeztek egy igazi fegyverropogós balkáni bulit, a szerbeknek megint nem maradt más, mint a kilátástalanság, a szomorú bámulás a kávéscsészébe. Egyik nap az asztal tetején táncoltunk albán baratáinkkal, a másikon meg némán néztük a XI. századi freskók szentjeinek kikapart szemeit.


 Egyik szemünk nevetett a felülírt határokon, a másik együtt sírt az örökre elsüllyedt múlton. Végül marad néhány száraz tény.

1. Koszovót, akár elismerik, akár nem, albánok lakják, és úgy tűnik, fogják is még sokáig.
2. A szerbek nagyon sokára fogják megemészteni az elvesztését.
3. Az albánok középtávú célja egyesíteni a Balkánon élő albánokat. Macedóniától Montenegróig.
4. A szerbek, ha nem nyugodnak bele Koszóvó elvesztésébe, elvesztik Európát is.
5. Akinek sok pénze van és be akar fektetni, Koszovóba kell mennie. Az ország még nagyon olcsó, de kezd gyorsan fejlődni. Sok a fiatal, olcsó a munkaerő, a boltokban áruhiány van. Mindenki Európához akar csatlakozni, nagyon várják a befektetőket. Közben a volt UCK-sok - Hasim Tacival - kemény kézzel a kezükben tartják a kormányt.
6. Koszovó leginkább az 1988-as Magyarországra hasonlít. Gazdasági válság, magánzók és bizakodás.
7. A világ egy nagy kaland. Utcán lövöldöző albánokkal és kikapart szemű freskókkal együtt.