Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megígérte évértékelő beszédében, hogy az ország nyugalmát, rendjét trükkök százaival valamennyi rendelkezésre álló eszközzel biztosítani fogja. Továbbá méltatta az első felelős magyar miniszterelnöktől legalább a mostani szoclib koalícióig tartó Magyar Progresszió eredményeit, azon Magyar Progresszióét, melyet ugyan a Reakció erői időről időre akadályoztak, végül mégis lenyomták őket. Elvégre sokáig a Haladásnak nem lehet gátat szabni.

 A Haladás, nota bene, egy olyan dolog, amivel vagy együtt haladunk, vagy megnézhetjük magunkat (vö. Reform vagy Bukás). Ezért a Haladással szembeszállni a Történelem Erőivel való szembeszegülést jelenti, ami biztos bukás. A parányi magyar emberkék meg hogyan lehetnének elég erősek ahhoz, hogy a Történelem Erőivel szembeszálljanak? (Ej, a régi kérdések: vajon tényleg ennyire ki vagyunk szolgáltatva ezen Erőknek? Nem tehetünk semmit?)

 Kedvencem az oktatásba és kutatásba való befektetés hangsúlyozása (muhaha), és a már meg-meglebegtetett infó a jövedelmek emeléséről - természetesen csak a költségvetés feléből (a szoci kecske is jóllakik, és a tőkés káposzta is megmarad - ez utóbbit befektetik majd, valahová)! (Találós kérdés: ki mit gondol, vajon épp - véletlenül persze - a választások előtt lesz-e zseton osztogatásra jövedelem-emelésre?)

 Tarol a politikai messianizmus. A szoclib koala úgy vonuljon be a történelembe (!), hogy ők megcsinálták. Ez nem a szabad akarat deklarációja, hanem annak, hogy van egy gnosztikus kormányzó elit, amely tisztában van a „szükségszerű”, „objektív” kívánalmakkal, melyeket a kor/történelmi helyzet/(fokozódó?) nemzetközi helyzet elvár a cselekvőtől. Tudásuk révén belátják, és teszik, amit tenniük kell.

 Azért jó tudni, hogy vannak hősök, akik időről időre szembeszállnak bármiféle nagy erőkkel. Legyenek azok bármilyen jellegűek, avagy Yippee-ki-yay, motherfucker!