Nyilván nem egy felvilágosult, intellektuális hozzáállás, de én mindig meghatódom, ha Orbán Viktor a családjáról beszél. Aránylag ritkán teszi ezt, és gondolom ennek az az oka, hogy a gyerekeit távol akarja tartani a politikussággal járó show-tól.

 A tegnapi beszédben megemlítette, hogy öt gyermeke van és ha nem tudná őket taníttatni, azt komoly kudarcként élné meg. (Mielőtt bárki neki esne: nem azt mondta, hogy nem tudja őket taníttatni, hanem azt, hogyha olyan anyagi helyzetben lenne, hogy nem tudná őket taníttatni, akkor azt kudarcként élné meg.)

 Ahogy a férfiak szeretik a szép nőkről készült képeket nézegetni, én is szeretem a családról készült fotókat. Bárkinek a családját. Ráadásul mindig meghatódom. Ciki, nem ciki, így van ez.

 Az Orbán-beszéd egyébként nem volt különleges, mondjuk az pozitívum, hogy végre abbahagyta a rosszabbul élünk szöveget, meg az újarisztokratázást, plebejusozást. Ennek örültem. Nem lett rossz kedvem tőle és nem is tudok belekötni. Olyan: „szépen beszélt” hangulata volt, és ennyi. Pontosabban, mint írtamm eszembe jutott a családja, úgyhogy felmentem a weblapjára és ott megtaláltam ezt a családi karácsonyos videót Ákossal és Böjte atyával. Na, attól aztán tényleg párás lett a szemem. Aki szereti az ilyen romantikus, kisgyerek sapkás, ölelgetős, fázós filmeket, annak szívből ajánlom.
 
 Vannak fenntartásaim Orbán Viktorral szemben, de a sok gyerek és a hosszú házassága miatt tisztelem és ez a poszt most erről szól.
 Ez az én csütörtöki dorombolásom. Na, tessék.