Charlie Wilson háborúja
rend. Mike Nichols, forg.könyv Aaron Sorkin 

Kitűnő időzítés, hogy egyidőben adják a mozik ezt a két fimet... Az elsőben alig ötmillió dollárról milliárdosra dagasztják hőseink a titkos külügyi keretet, hogy originál, made in CCCP fegyvereket szerezzenek az afgánoknak, mert a hidegháborúban mégsem adhattak M16-osokat a hegyipásztorok kezébe - sőt, közben egy titkos nagykoalíciót is összegrundolnak Izrael és jó pár hard-iszlám állam között! A „kísérőfilmben” Rambó már nyugdíjas, de még elkapja puszta kézzel a kígyót, és nagyot flashel egy géppuska mögül, ha nem is éppen Afganisztánban, mint az előző, 3. részben.

Eleve jól hangzik Aaron Sorkin neve a stáblistán, a West Winget én spec. zabáltam éjjelente a tévében, bár néha már sok volt a demokrata párti sóder a sorozatban, de akinek nem csak humora van, hanem öniróniája is, azt nem bántjuk pártkatonasága miatt.

 Címszereplőnk egy piás képviselő, ügyes kis lobbista, aki már az irodában is körbeveszi magát okos és csöcsös babákkal. Három műszakban habzsolja az életet, nem mindig legális utakon járva (drog). Olyan politikus, aki gátlástalanul kereskedik a szavazatokkal a különféle bizottságokban, de nem tudjuk megutálni, mert ha szólítja a történelem, belőle a jót hozza ki, nem az állatot (ilyeneket is ismerünk...). Mivel a hidegháborúban vagyunk, a fő cél a a komcsik legyakása, persze anélkül, hogy ő és munkatársai bekerüljenek a híradókba. És még akkor nem beszéltem arról, micsoda jelenetek, amikor egymásra vetül a fontos hidegháborús szerepe és a piti, hátsó-texasi képviselői munkája...

 

 Szép, összetett szerep jutott a CIA ügynöknek is, a két színészóriás pazarul tölti meg élettel ezt a két karaktert: Tom Hanksnél kevesebbet szerepel, de mindig súlyosabb, s nem csak testtömegindexre: Philip Seymour Hoffman. Alig ismerni rá az egyszemélyes, pocakos hadtestben, a görög származású, nagyszájú, cinikus, de vérprofi ügynökben, aki helsinki kiküldetése után most a finn mellé pastuul is megtanul. A mindenkori háttérember ő, aki ha jól végzi a melóját, térdre rogyasztja a vörös ördögöt (mint Afganisztánban), de ha nem, akkor jön pl. 0911.  

 Julia Roberts annyira már nem ragadja magával a nézőt, ő itt egy vad komcsifaló texasi milliomosnőt alakít, aki a lobbi csatmezején még (maradék) bájait is beveti, de tkp. mellékszerepe van. Tényleg nem érteni, erre miért őt kérték fel, aki eddig csak primadonnákat játszott, szélesszájú kisbékaként pedig vicces, ha valaki McCarthy nőimitátora.
 Eltekintve az elmaradhatatlan amcsi pátosztól (Tom Hanks szemében kitüntetése átvételekor könny csillan - talán mert titkos a plecsnije is, és nem csajozhat vele?), nagyon nézhető film. Bár egy igen mocskos háború titkos logisztikájáért izgulunk, közben végig is röhögjük a kb 100 percet. Ötös.