Lehetne persze sikoltozni a fasizmusról - az milyen trendi lenne - meg elfúló lélegzettel kapkodni a levegőt, hogy "mosmán' ez azért tényleg sok", de azért mocorog bennem olyasmi, hogy elmentek a halász falára.
Van ugye a virtualiter felépített második, párhuzamos Magyarország (nem mintha az elsőben olyan jól mennének a dolgok), a Hunnia, amelynek alapítói most razziára hívnak fel, és demokratikusan levadásznák (ez is milyen szép, még szerencse, hogy saját bevallásuk szerint ez csak a személyes adatok internetre való feltételét jelenti. Arról meg, ha valaki szájonverné a nemzetellenes elemeket, ők semmiképpen nem tehetnek), szóval:
a korrupt hazaáruló politikusokat, de a razzia kiterjed mindazokra a rendőrökre, pénzügyőrökre, titkosügynökökre, APEH-dolgozókra, újságírókra, ügyészekre, bírókra, közhivatalnokokra, akik az adófizetők pénzéből kapják fizetésüket, s visszaélnek hivatásukkal - korruptak, lopnak, csalnak, hazudnak, elárulják a magyar nemzetet, hatalmukkal, politikai tisztogatást hajtanak végre vagy egyszerűen semmiféle munkát nem végeznek a közvagyonból kapott fizetésükért...
A felhívás a továbbiakban belevágja bátran az arcunkba, hogy "a nép elől nem lehet elbújni" (pedig néha jó lenne - a szerk.), majd névtelen feljelentésre buzdít (oh, ezt dr. Wilhelm Höttl sem mondhatná szebben), amelyet majd Hunnia közegei "apparátusuk" segítségével leellenőriznek és "gondoskodnak a megfelelő büntetésekről". A röplap hátoldalán még szerepel néhány, kérdésbe bújtatott
a. jogos igény (kisebb parlament, de ebből hogyan is következik a levadászás?),
b. redundáns hülyeség (kétszer is nekirugaszkodnak annak, hány politikus is van Magyarországon: a pártállam ezek szerint jó, ha kevesebb funkcija van? Egyébként nem volt kevesebb.),
c. nettó tényhiba (a Trianon előtti képviselőházban nem 386 képviselő ült).
Huh, elmondtam.
Ez mind szép és jó, mélyen gyökerezik az európai típusú alkotmányosságban, hogy a nekik nem tetsző alakok levadászására szólítson fel a számolási kihívásokkal küzdő (vö. Hatvannégy Vármegye, corpus separatum, közjogi finomságok stb.) egykori cigarettacsempész és az alumíniumkémény csőszerkezetek T-idomainak ellenállásában jártas, volt szkinhedkocsma-tulajdonos. De - kérdezem naívan és a komcsik emberi jogai mellett mélyen elkötelezetten - ki a tököm fogja megmondani, hogy mi a nemzetárulás? A fenti két Pyrgopolinices Hunno-Pannonicus? Meg egyáltalán: hol a nemzet, amit el lehetne árulni? Mi az, hogy nem dolgozik valaki a közpénzért? Ott kell állni az esztergapad mellett? Ha meg már számítógép mellé rakott le minket munkát végezni az Úr, akkor van valami fix leütésszám óránként? Csak hogy tudjam. Ki hatalmazta fel őket erre? Tessék elindulni választásokon, ott legyen nagy a szánk. Addig könnyű a népre hivatkozni. Szabó Albert legalább megpróbálta anno Dabason, kapott is 76 szavazatot.
És a Reakció-blog sziklaszirtjéről kiáltom magyar jobboldali testvéreimnek, hogy ha amögé bújnak el: a két részecskegyorsító és társult részeik "legalább csinálnak valamit", akkor keservesen csalódni fognak. Egyrészt mert ez nem csinálás, ez finoman szólva az individuális öntudat hipertrófiája, durvábban szólva nyilas tahóság. (Az összeesküvés-elméletekbe most bele sem megyek.) Másrészt meg ugyanezen jobboldali testvéreink (legalábbis a döntő többségük, j'ose espérer) ugyanolyan szarul érezné magát egy nemzeti radikális Magyarországon, mint a main, sőt talán még jobban.
Ki akar Toroczkai-művekből érettségizni?
Az utolsó 100 komment: