Szilveszterkor az ember alapesetben bedobja a rongyláb figurát, esetleg egy-két gintonikot is a sör előtt, de semmi esetre sem diskurál politikáról. Politikussal. S bár a feleség nevű partnerem szerint elfogadható szinten teljesítettem úgy vizuálisan, mind érzelmileg a Fool's Garden Lemon Tree című számára – később mégiscsak belecsúsztam a fentebb jelzett hibába. Bocsánat.

 Az egészségügyi reform. Mások mellett néhány általam is nagyra becsült entitás dedikálta a vészharangot, hogy visszafordíthatatlan folyamatok, társadalmi egyenlőtlenségek, stb. Rendben. De mi van a másik oldalon? Mely biztosítóknak lesz jó? Egyáltalán, jó-e nekik? Ugyan, mutassanak nekem egy vállalkozást, aki 2% profitért hajlandó milliárdokat fektetni egy ki nem próbált, tehát prototípusnak számító konstrukcióba. Mondjuk egy olyan, speciálisan magyar fejlesztésű autóba, ahol (a nyomorult kis 49%-os tulajdonrészük miatt) még csak a kormánykereket sem foghatják meg egyedül. Kínoz a gyanú, hogy a számunkra, leendő biztosítottaknak előadott verzió csak nekünk szól, és van egy titkos, papíron talán nem is létező kiegészítés a biztosítótársaságok fazék-kompatibilis vezetői számára, arról, hogy hol érdemes a valódi megtérülést keresni. Őszintén szólva azt sem vágom, hogy ennyire leszabályozott pályán hogyan valósul meg a biztosítók közötti verseny.

 Kezdetben – szilveszterkor – azt hittem, hogy a Villányi Cabernet miatt látom csupán ennyire élesen a probléma mibenlétét, ennél a dolog biztosan sokkal összetettebb, s ha majd tisztul a fej, a nagy eü-kép is árnyaltabb lesz. De nem. Ha én mondjuk az AXA Magyarország Egészségbiztosítónál lennék főalak, 2%-ért (amit majd csak 2011-ben lehet realizálni) nem nagyon hajtanék a vásárosnaményi öregek otthonának célközönségére a plusz pontjaik miatt. Akkor már inkább állampapírba fektetnék. Jobb a megtérülés. Szerintetek hány európai értelemben vett nagy biztosítótársaság száll be az „üzletbe” a magyar fazék-közeliek mellé?