„Abban hiszek, hogy határozott, kemény programot kell adni.” - mondá Magyarország miniszterelnöke a kihívójával folytatott tv-vitában. Aztán így folytatta: „Az Új Magyarország programja, az építkezés programja, a beruházás programja, fölszabadítani a vidéket, a városokat és igazságot teremteni. Nem beszélni a nyugdíjasokhoz fátyolos hangon. Az nem nagy teljesítmény. Nyugdíjat emelni, rendet teremteni. (..) A nyugalom, a gyarapodás, az igazságosság világát meg tudjuk-e teremteni.” Ma már nagyjából látható, hova vezet Ferenc határozott és kemény programja. Ettől függetlenül a Fidesz tessék-lássék megideologizált 2006-os program-hiánya kínos volt, el kell mondani a magyar embereknek, mit kínálnak a köztársaság ellenségei. S a magyar emberek eldöntik, megfelel-e kényes ízlésüknek.
 Holnap mutatja be Erős Magyarország című programját a Fidesz (a konferenciát a Konrad Adenauer Stiftung és a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezik). Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Szájer József, valamint holland, német és lengyel vendégek mondanak majd beszédet (utóbbi a Polgári Platformtól érkezik, nem a Fidesz által egy időben talán jobban preferált Jog és Igazságosságtól). Navracsics egy rövid anekdotával vezeti fel a holnap premiert:
  „A feljegyzések szerint Andrássy - akkoriban az ellenzék egyik vezéralakja - 1866. július 9-én volt Sennyey bárónál. Sennyey - aki akkor a "magyar országos kormány vezetője" volt - az udvarhoz hű konzervatívok egyik vezető politikusaként némi bizalmatlansággal tekintett a formálódó kiegyezéspárti, szabadelvű politikusok társaságára, részben komolytalannak, részben veszélyesnek tartva őket. Sebess Dénes: Két Magyarország című, két világháború között kiadott könyve az alábbiakban rögzíti a dialógust:
- Mi a programotok? - kérdi Sennyey.
- Az, hogy menjetek - válaszolja Andrássy.”

 Az Erős Magyarországot majd szépen elolvassuk, megrágjuk & összevetjük a szeptemberi Reakcióban publikált, A jövő visszahódítása című szerkesztőségi kormányprogramunkkal. Egyelőre a gazdasággal kapcsolatos elképzelésekről hozott le egy-két dolgot a Magyar Hírlap (és az is kiderült, hogy Navracsics bevezetőjének címe ugyancsak ismerősen csenghet olvasóink számára). Gyorselemzésünk:

 A foglalkoztatás növelése teljesen helyénvaló, mint elsőszámú cél. A magyar aktivitási ráta katasztrofális. A munkaadói terhek csökkentése, a kis- és középvállalkozások ösztönzése és az adórendszer egyszerűsítése is egybevág elképzeléseinkkel. A családi adózás (az állam elismeri, hogy érdeke a minél nagyobb gyermekvállalási hajlandóság és ezért részt is vállal a gyermeknevelés komoly terheiből) szintén kedves szívünknek.
 Nem értünk egyet azzal, hogy a nyugdíj mellett munkát vállalók esetében a nyugdíj ne számítson bele az adóalapba: ez különösen a korkedvezményes nyugdíjazás után máshol munkát vállalók számára nyújtana nehezen indokolható előnyöket. Az egy, állami egészségbiztosító + magánszolgáltatók által nyújtott kiegészítő biztosítások elképzelés megfelelőnek tűnik, ugyanakkor egyelőre nem szüntetnénk meg a kórházi napidíjat és a vizitdíjat, hanem megvizsgálnánk az elmúlt egy év egészségügyi és financiális tapasztalatait (orvos-beteg találkozások gyakorisága, kórházban töltött idő hossza, tranzakciós költségek, stb.) és az alapján döntenénk a fenntartásukról.