Az utolsó generációhoz tartozom, amelyik látott még jó magyar válogatottat. Ez a jó persze relatív az ötvenes-hatvanas évek csodacsapataihoz képest, és azzal mérve inkább csak erős felsőközepet jelent ('82) vagy annál feljebb ('83-'86) de aztán az is egy szégyenteljes 0-6-ba, konkrétan a magyar futball látványos kínhalálába torkollott. Azóta villany leó', és meggyőződésem hogy huszonegy éve csak valamit ködös álmot kergetünk, hiszen a magyar foci elpusztult már. Menjetek csak el Irapuatóba, Mexikóba, a csontváz biztos ott fekszik a pályán még mindig. Foci EB-n magyar részvétel pedig az én életemben sem volt, pedig én sem vagyok már gyerek.
Úgyhogy nem értem, hogy az a 32 ezer derék ember, aki jegyet váltott szerda este a Puskás Ferenc Stadionba mit várt. Rohadt alapokon nem lehet várat építeni. A hétfős csoportban sikerült a hatodik helyet elcsípnünk, miközben a hetedik, Málta is lealázott bennünket. Megint a helyünkön vagyunk, a futballteljesítményünk arányos a gazdaságival. Semmi támogatást a "profi" futballnak, inkább legyen kötelező a lovaspóló vagy a golf!
Képünkön egy korabeli magyar hős