Ahogy a populizmus elleni küzdelmek élharcosa irányadó beszédében előrevetítte, kezdenek beérni az ötéves adócsökkentési program első gyümölcsei. A gyermektelen felsővezetők köztársaság iránti áldozatvállalásában dobogósok, a gyermekesekében és a szakértőkében egyenesen elsők vagyunk világszerte.

(Az ábra első oszlopában a Belgiumnál szereplő szám téves, helyesen 49,5%-nak kéne lennie.)

 Különösen a családosok esetében szembetűnő a siker, a szakítás a gazdag gyermekesek támogatásával: egyedülállók/1 gyermekesek/2 gyermekesek esetén a belgáknál 50,5/45,3/40,4%, a dánoknál 48,6/43,3/39,9% a bruttó bérre vetített teljes adó- és járulékterhelés, addig nálunk 48,5/48,5/48,5%. (A nyugdíjasokat sanyargató szlovákoknál pedig 25,8/24,2/21,4%, de ilyen távoli, egzotikus országokkal nem törődik egy igazi köztársasági.)

 Eközben dübörögve pörög a fair play, zajlik a vagyonosodási reality. Talán néhányan elmennek, de lesz miből kifizetni a nyugdíjakat. És ez a lényeg.