Az alábbi cikkel kapcsolatban három eset lehetséges:
1. Az Új Magyarország paranoiás komcsifalót gyártott belőlem, és ott is vörösöket gyanítok, ahol nincsenek.
2. Egy zseniális stílusparódia áldozata lettem.
3. A kínosan csökkenő példányszámú Népszabadság 1972-be álmodja magát, amikor még az aktuális pártkongresszus előtt szondázta a gondterhelt, de a Párt jobbító szándékait értékelő tagságot. E változat szerint az agitka mindent elkövet, hogy igazolja a vele kapcsolatos összes mostani előítéletet.
Szerintetek?
Segítségül néhány gyöngyszem:
"A lakossági fórum részvevői azonban főként a szocialista párt helyzetével foglalkoztak: a felszólalók ellentmondásokat, vezetési hibákat tettek szóvá. Szabó József például azt kifogásolta, hogy a reformokról nem az emberek számára is érthető nyelven folyik a kommunikáció. Kovács János helyi lakos - miután azt kérdezte, hogy vajon a legfelsőbb vezetésben lévők tisztában vannak-e azzal, hogy ki mire képes - úgy látta: a vezető pozíciók betöltéséhez alkalmassági vizsgára lenne szükség."
"Egy fizikai munkás arról beszélt, hogy ő a kutyafuttatóban is úgy érzi, mintha politikai fórumon lenne, ugyanis mindenki politizál.(...) Hozzátette: az egyszerű ember a gyengeséget látja, meg a széthúzást a vezetésben. "
"Simon Gábor a vita végeztével azt mondta: érdemi felvetéseket hallott, a megszólalók nem csak bírálni akartak, a fórum jövőt féltő polemizálásként értékelhető. Hozzátette: a megoldásokat a realitások talaján kell megkeresni, s ez a kormány és a szocialisták feladata. (...)A rendezvények légköre arra vall, hogy a részvevők szinte kötelezőnek érzik az őszinteséget, a kritikát az ország sorsával, az MSZP és a koalíció helyzetével és saját helyi gondjaikkal kapcsolatban. A párbeszéd során elhangzottak egy részét az országos elnökség ülésein is fövetik, adott esetben a párthoz köthető korrekciók szándékával. Később összegezni fogják az országjárás tapasztalatait. "