Szlovák-magyar dva bratanki I.: A liberálbalodalihaladó megoldás!
AgentUngur lelke kettős. Gigászi küzdelmet vív benne a liberálbaloldalihaladó és a fideszmaradifasiszta. Ma reggel Dr. Jekyll győzőtt, és a szlovák-magyar viszony feloldása érdekében azt mondja: Kérjünk elnézést! Voltaképpen már megelőztek.
"Első lépésben kérjünk bocsánatot mi! Azért, mert a Magyar Királyság – amely nem jogelődje a Magyar Köztársaságnak – szorgalmazta az első bécsi döntést és a hitleri Németországgal szövetségben fellépett a Csehszlovák Köztársaság ellen. (...) Segítenénk a „történelem rehabilitációját” (a múlt feldolgozását), előmozdítanánk, hogy a potsdami döntéshozók utódai ne szégyenkezzenek elődeik tévedéséért, akik azért nyúltak az erőszakos népességcsere, az etnikai homogenizálás embertelen eszközéhez, hogy ne lehessen a nemzeti kisebbségekre hivatkozva ismét háborút indítani (Hitlerhez hasonlóan)."
Fekete György kiváló történész, kiváló a cikk, kiválóak a javaslatok. Tényleg. De liberálbalodalihaladó énünknek nem mennek eléggé messzire. Kérjünk elnézést, akár azért is, hogy létezünk, de ez az utolsó csatlós esetében nem elég! Ennél tovább kell menni. Úgy gondolom, hogy először is azzal kéne kezdeni, hogy a magyar történettudomány kizárólag az 1947 utáni államterület múltjával foglalkozzon. A jóemlékű hatvanas években ezt egyszer már megpróbálták, de a Magyar Történelmi Társulat elnökének, Molnár Eriknek eme fantasztikus kezdeményezését a reakció akkor megakadályozta. Pedig így nem kéne a tankönyvekben szektás nacionalizmussal mételyezni a magyar ifjúságot azzal pl, hogy az ősi szlovák Bratislava Pozsony néven a megszálló Magyar Királyság fővárosa volt hosszú évszázadokig (jóval tovább, mint Budapest). Azzal sem, hogy a mai Szlovákiában a magyarság sacperkábé 1100 éve őshonos, akarom mondani megszálló, és ameddig visszalátunk az időben, a népesség 30%-át adta. A mai 10%-is sok a jó viszonyhoz, emberek! Rákócziról így gyorsan el lehetne felejteni, hogy volt valami köze a magyar történelemhez, mert hát egy másik ősi szlovák fellegvárban, Kosicén nyugszik. Különben is megmondta nekem már Presovban (fasisztáknak Eperjes) a szlovák idegenvezető, hogy Frantyisek nagy szlovák szabadsághős, aki az osztrák-magyar megszállók ellen küzdött. A griffes-indás fokos is „tipical Slovak art” nincs vita. (hogy bűzös magyar kigőzölgéseinkkel a szlovák érzékenységet ne sértsük, angol turistának álcáztuk magunkat)
Javaslatunk azonban tovább megy a magyar történelem eltörlésénél, ne is ragozzuk tovább a bűnös emlékezést. Voltaképpen magát Magyarországot kellene eltörölni, mint a dunamenti problémák forrását. Csehszlovákia Romániával és az SHS királysággal együtt gyakorlatilag ezt akarta 1920-ban. Ha minden vágyuk teljesül, akkor a szektás úrifasisztákból nem marad más, mint egy kis alföldi rezervátum. Az átkozott magyarbarát Clemencau ezt megakadályozta, de most mi megvalósíthatjuk, hogy példát mutassunk a világnak. Először is fogadjuk el Meciar miniszterelnök úr Horn Gyulának tett javaslatát a magyarok áttelepítésének befejezéséről, amit az amerikai imperialisták 47-ben nem engedélyeztek. Akkor majd nem lehet a nemzeti kisebbségekre hivatkozva háborút indítani, és kihúzzuk a szlovák magyar kapcsolatok egyik méregfogát. Utána ürítsük ki az Északi-Középhegységet, ahogy azt Benesék javasolták Párizsban, meg a határmenti sávot a Dunántúlon, legyen meg a korridor dél felé. A Kisalföld pedig a bratislavai agglomeráció terjeszkedéséhez kell. Ha így már a szlovák érzékenységet nem sértjük tovább, jöhet a többi sértett érzékenység, román, szerb, ukrán, stb. Kemény munkával sikerült lokalizálni Szolnok-megye nyugati csücskében egy olyan földarabot, amelyet nem követel magának sem a román, sem a szlovák, sem a szerb történelmi igazságérzet. Javaslom, itt építsük fel az új, liberálbaloldalihaladó Magyarországot. A szűk helyre való tekintettel a kezdeti 12 milliós lakosságot majd lecsökkenti a kivándorlás. Nem baj, legalább világot lát a magyar. És végre béke lesz minden szomszédunkkal.
