Évek óta nem ültem biciklire Budapesten, saját kétkerekűmet még sok nyárral ezelőtt a Balatonra menekítettem. Tegnap tehát jó neofita módjára csatlakoztam a fővárosi bringás vonuláshoz, szerkesztőségi kerékpáron. Nem sikerült időben elkészülnöm az októberi Reakcióba szánt cikkemel, így csak a Roosevelt tértől tekertem a végállomásig (a Petőfi Csarnok melletti rétig).

A Critical Mass nem volt olyan nagy élmény, mint gondoltam: szép volt az idő, barátságos volt mindenki és jól éreztem magam, de semmi több. A bicikliemelés jól nézett ki, bár kicsit átgondoltabb szervezéssel jóval többen is befértek volna a zöld placcra.
A szervezetlen hazautat sokkal jobban élveztem. Több kört tekertünk a Hősök terén, az autómentes Andrássy út is elbűvölő volt és az ember fejében megfordult: mi lenne, ha... Utoljára tavaly október 23-án este volt ilyen érzésem, a még némiképp könnygáz-járta, de már kiürült Károly körúton. Lehetett sétálni a Kiskörúton, a(z ideiglenes) Városháza tér, a Madách tér, a Deák tér, az Erzsébet tér és a Károly körút együtt igazi belvárosi közösségi teret alkottak, autók és őrület nélkül. Nagyon jó lenne, ha nem csak lovasrohamok és ruandai zavargások megoldásához elegendő mennyiségű könnygáz elpuffogtatása után lehetne ilyen élménye a fővárosiaknak. Ha lennének olyan terek, amik esténként tele vannak élettel, fiatalokkal.