„…A programom lényegében az őszinteségen alapul……Sosem féltem kimondani az igazságot……Ebben a szellemben nem haboztam hangoztatni az (…) kampány alatt mindazt, amit megtennék, ha megválasztanának…
…Május 16. óta betartottam első kötelezettségvállalásaimat……Mindig is azt gondoltam, hogy a többség és az ellenzék közötti teljes megosztottság, amely a politikai életünket eddig jellemezte, meddő volt. Hiszen valójában nem szólt másról, mint az ellenzék teljes figyelmen kívül hagyásáról egy egész országgyűlési ciklus alatt…
…A köztársaság elnöke nem lehet sem egy párt, sem egy klán embere. Ő egy egész nemzet képviselője…
…Ráadásul sosem értettem azt a fajta szektaszellemet, amely abban nyilvánult meg, hogy a legjobbak magától értetődően a mi politikai táborunkhoz tartoznak, és a többiek semmit sem tudnak ehhez hozzátenni…
…Szükségesnek érzem, hogy mindig meghallgassam az állampolgárokat, és megmagyarázzam az általunk folytatott politikát…”
Próbálom elképzelni a magyar miniszterelnök arcát, amint reggel kezébe veszi a Népszabadságot benne az elnöki interjúval és azt kérdezgeti magától: És nekem ezzel az emberrel ma még tárgyalnom is kell...??
Mintha Sarkozy kicsit másképp közelítené meg a demokrácia témáját, nem?
