Most írom csak meg, mert tíz napig a Fekete-tengerben merültem el Szánalmia Banánköztársaság ( © Bozót kollega) arcpirítóan piti belpolitikai ügyei helyett. Augusztus 4, szombat Ferihegy 1.
14:00
Kedves Naplóm!
Becsekkoltunk a Sky Europe 1860-as Budapest-Várna járatára. Egy néni hangosan méltatlankodott a detektor kapunál, mert az óráját le kellett vennie mintegy húsz másodpercre. De vajon mekkora cirkuszt rendezne, ha egy szimpatikus arcú iszlamabadi fogorvos eltérítené a gépet és felszállás után bejelentkezne, hogy Várna helyett Kandahár az úti cél?
15:00
Az biztos, hogy 15:40-kor nem szállunk fel, most jelezték, hogy egy óra késés lesz. Körülöttünk charter-turisták strandpapucsban (azok a népek, amelyek lelkesen tapsolnak leszállás után – vajon a buszvezetőt is megtapsolják, ha sikeresen beáll a végállomásra?) illetve bágyadt párocskák hvg-vel és rejtvényújsággal. De akad néhány olasz is, ők borzasztó hangosan kiabálnak, nyomakodnak, az egyik majdnem a vállamra ült, úgy kellett ellöknöm a három i-podjával együtt. A presszónál egy huszonéves magyar társaság iszik és kurjongat erősen, úgy hallom, születésnapot ünnepelnek.
15:40
Még egy óra késés. Tehát 17.40-re ígérik az indulást. A váróban csendes apátia. Az olaszok közben valamelyest lecsillapodtak. Hanyatt feküdtek a földre, és úgy énekelnek slágereket, de már nem olyan nagy hangerővel. Közben a presszóban ivó társaság elviselhetetlenné vált, pedig elég távol ülünk tőlünk. Összetörtek egy poharat és belekötöttek a csendes szavú pincérlányba. Elég durván töményeznek. Remélem nem a mi gépünkkel jönnek.
16:30
De, azzal jönnek. Most álltak be a sorba (kicsit dülöngélve) holott még itt sincs a földi személyzet, a busz és a repülő. Magyar szokás már akkor tülekedni, amikor még nincs is miért. Ráadásul a magyar ember utálja kivárni a sorát, ezért nem egy sor képződik, hanem a székek elhelyezése szerint több és aztán mehet a bruszt, hogy ki az erősebb. Pedig ez nem a hatos villamos, ahol mindenki oda ül, ahová akar.
17:25
Megjött a „Celebi” társaság busza, mindenki nyomakodik befelé. Részegék is egy teli whiskyes üveggel. Kissé kocsmaszag van. Átnézek a stockholmi és berlini járatra várakozókra: ott nyugalom és jól öltözött emberek sora. Skandináv akarok lenni. De ezt már elbuktam.
17:40
Bent vagyunk a gépben. Az elhelyezkedésnél volt egy kis galiba, mert az ittas társaság egyik tagja a biztonsági övet rángatva azt kérdezgette hangosan, hogy „Ez megvéd majd a lezuhanástól?” A barátnője próbálta lecsitítani, nem nagy sikerrel. A mögöttük ülő pár elmenekült, itt próbálnak helyet találni a gép végében.
17:45
A steward rászólt az egyik részegre. De miért engedték őket fel a gépre így? Ebből még gondok lehetnek. Nem hallani, hogy mit beszélnek, de néha röhögés, nyerítés hallatszik, amikor az egyik részeg utánozza a stewardess mentőmellényes bemutatóját. A rossz hír, hogy a piás társaság egyik fele ide hátra került. A „vészkijáratok” kifejezés hallatára az egyik felüvölt: „viszkijáratok!” – nagy, állatias röhögés.
17:50
Felszállunk. Részegék csendben vannak. Nyilván rettegnek, azért is rúgtak be, mint a disznó.
18:05
Elértük az utazó-magasságot. Sokan felpattannak a helyükről, és szinte mindenki kikapcsolja a biztonsági övet. (Majd ha átélnek egy nagyobb turbulenciát, letesznek erről a szokásukról.) Részegék tovább vedelnek, de színesedik a program, előkerült a zsuga. Sorok és folyosó felett átnyúlva, kiabálva kártyáznak, adogatják a piásüveget. Barátnőik vihognak. Halljuk az egyik stewardess ideges magyarázkodását: „Ön szerint az ötven kilómmal mit tehetnék?”
18:40
Most repülünk át a Déli-Kárpátok felett. Részegék tombolása olyan méreteket öltött, hogy megjelent a steward és most először határozottan rájuk szólt. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Nem veszik komolyan.
18:45
A steward utolsó figyelmeztetése. (Hehe.) Tényleg, utána mi lesz? Most már késő, inkább beszálláskor kellene figyelni, hogy ki az, aki nincs magánál. Az ötvenkilós sztyuvi pedig most egy másik utast nyugtat falmelléki dumával: „Azért nem lehet kizárni őket induláskor kizárni az utazásból, mert az személyiségi jogot sértene.” Túrót! A mi személyiségi jogainkkal mi van, csókolom?
19:00
A steward közölte Részegékkel, hogy egyiküket a Security várja majd Várnában. Még ettől sem ijedtek meg.
19:03
A steward visszajött és azt kérdezte a legjobban berúgott agresszív állattól, hogy tényleg azt akarja, hogy a Security várja Várnában? Óriási röhögés. A steward agresszív lesz, de nem Részegékkel szemben, hanem az egyik előttünk csendesen reklamáló utassal: „Azért mondja, mert kártérítést akar kapni? Ne fog kapni! Egy fillért sem.” Majdhogynem ő is kiabál. Részegék nyerítenek. Na, ilyet még nem láttunk repülőn, jó kis cirkusz ez.
19:15
A steward most végre elszánta magát és közölte a Legnagyobb Állattal, hogy értesítette a várnai biztonságiakat. Részegék egy pillanatra megilletődtek, de csak egy pillanatra, mert utána kiabálják: „Hazafelé meg a mi barátaink fognak várni Ferihegyen, köcsög!” Ez a légi marsall-dolog a jenkiknél nem is hülyeség. Ott Legnagyobb Állat már megbilincselve dekkolna a cellájában.
19:40
Leszálltunk és beszálltunk a buszba. Láttuk, hogy a helyi biztonsági emberek tényleg elviszik Legnagyobb Állatot. Kicsit megnyugodtunk. Itt rend van.
20:00
Várjuk a csomagokat. Helyette Legnagyobb Állat jön vigyorogva. „Nem volt semmi, bazmeg!” – kiabál elégedetten barátai felé. Az egyik üres italosüveg nagy csörömpöléssel landol a szemetes mellett.
