Van itt egy ember, pöcsig vörösben. Heves megyei kispotentát az MSZP-ben, és most kilép. Mert azemeszpé nyúzza a kisembereket, eladja székházát és "kitagadta Kádár Jánost". Azanyjakeservit. A mágus életrajzára rápillantva ugyan meggyőződhetünk arról, hogy nincs olyan, hogy egyenesvonalú fejlődés, hogy az ember eszmei választásai egyáltalán nem magától értetődőek: Csabánk Margittán született, a Partiumban, Érmihályfalván (Valea lui Mihai, mert korrektnek lenni jó), aztán ferences novícius lett, ilyen életkezdet után azt gondolnánk, hogy egy vérkatkó reakcionáriust kapunk vele, Eger városa, papok városa, ugye. De nem lett belőle Márton Áron: kiugrott, családot alapított, Egerben (oh, nehézipari fellegvár) vasas lett, harmincegynehány évesen antifasiszta és ellenálló, szoci (Baloldali Tömörülés, nem ám a langyi szocdemek vagy Harmadik Hullám) és vöröskeresztes. (Azt csak a velünk élő malizia uomo kérdezteti , hogy vajh' hová kampányolt december 5. előtt?) Az ugyan kérdéses, hogy egy Romániában született embernek mit adott Kádár, és miért fáj annyira a megtagadása, de az legyen a mi bajunk. Ellenben látni már messziről, mi lesz itten a továbbiakban:
- Kontraszt-interjú a Hírtv-ben
- Kis keretes a Magyar Nemzetben
- A Demokratába mégsem ad interjút
- Echo TV hóttziher
- Talán Magyar Hírlap
- Esetleg további tippek?
Miért van egyébként a magyar jobboldal egy része meggyőződve arról, hogy létezik a sogenannt "vidéki, jóarcú, de megtévesztett" szadis meg szoci? Miért nem lehet elfogadni, hogy netán komolyan gondolják? Nincs igazuk, perszepersze, de hát hisznek benne, máshogy gondolják.
Tudunk-e együtt élni a tudattal, hogy nem lesz már soha nagy nemzeti egységgondolat, nem lesz megvilágosodás, nem gondoljuk már soha többé ÚGY?
Ps: Vágvölgyi B. Andrásnak, a volt főnökét, Horn Gábort bátran megfricskázó független médiaértelmiséginek jobb apropó híján itt vágjuk bátran a szemébe, hogy a Csiki-hegyek, (így nagybetűvel), az bizony Budaörsnél van, erőst messze Tusnádfürdőtől.
