Játsszunk! A hétfői lustaságnak, a kánikulának és a bennünk élő homo ludensnek engedve, az iwiwes hóbortnak hódolva üssétek fel a legközelebbi könyvet, és olvassátok el a 23. oldal 5. mondatát. Vegyünk egy csipetnyit az emberiség kollektív tudástárából, és osszuk meg egymással! Én ezt találtam:
"Még csak kilenc óra volt, csendes, világos szeptemberi éjszaka, s nem bánta, ha éjfélig is fenn voltam a kártyázó kompániákkal"
(Márai: Lucrétia fia)