Elsősorban hosszú volt.
Másodsorban én nem 'tom mitől, de Sarkozy homlokán lila fény játszott az adás jelentős részében - viszont nem izzadt, amit nagyon tud.
A szerepek felcserélődtek: a szocialista elnökjelölt igyekezett kiborítani az UMP jelöltjét, nyilván ezt dumálták meg a nagy-nagy elzártságban és titokban töltött boulevard Saint-Germain-i délelőtt és délután (ebédre futáros pizza) során. Kissé átlátszóan elhelyezett jelzők ("brutal", "facon péremptoire", sőt a végén a "mentir" ige különböző permutációi is elhangzottak) szolgáltak arra, hogy Sarkozynek elkattanjon a burája és élő egyenes adásban próbálja meg elharapni Madame Royal nyaki verőerét, aki nyilván az elmúlt hetekben begyakorolt, terézanyásan kitárt karokkal fogadta volna a jótéteményt. Mindenesetre többször vágott Sarkozy szavába, mint az az övébe. Royal kezdetben nem volt rossz, jó alapállást vett föl (huncutul cicázó, érett nő, aki rögvest választói ölébe telepszik), de az idő előrehaladtával lehámlott róla a tréning, és a kissé felajzott, napközistanárnő-énje győzött. Hiába no, az ENA sem minden, jogászoknak is lehet szerencséjük.
Teréz anya
Sarkozy visszafogott volt, ugyanakkor igyekezett betenni a pumpát a Royal biciklijének küllői közé (társadalombiztosítás, Kína: emberi jogok, az olimpia bojkottja, illegális bevándorlók). A magyar nézó számára néha meglepően ismerős szavakat mondott a "munka megbecsüléséről", a fizikai munkásokról, a spekulatív tőkéről, a "nincs jobb- és baloldal"-ról: már csak a "plebejus politika" hiányzott, pedig azt arrafelé biztos többen értenék. Nem mert frontálisan nekimenni a 35 órás munkahétnek, a Franciaországban elképesztően nagy befolyással, ámde szánalmasan alacsony szervezettséggel rendelkező, elviselhetetlenül krakéler szakszervezeteknek, és gyakorlatilag egyikük sem beszélt a külföldről. Kicsit elsakkozgattak azon, hogy mi legyen az európai alkotmánnyal meg Törökországgal, de a külföld csak arra szolgált, hogy Sarkozy beleverje mindenki orrát abba, hogy ő még Zapateróval is jóban van.
Mindent egybevetve, még ha a vita nem is volt olyan mélyen emberi, mint első asszójuk 1993-ban, ki volt ez cövekelve rendesen, de tanulságos volt.
Ezzel együtt megerősíteni látjuk korábbi érzeteinket, és a mi Mikinkből nem lesz elnök. (Az okokat ld. ott.)
De ne legyen igazunk.
Ps.: A Geci Oldalvágás rovatunkból: ugye az Indexen nem a moliere-i idiómát kissé, khm, hiányosan beszélő/olvasó/író, jelentős hírlapíró jegyzi majd az összefoglalót? Mint eddig majd' minden francia témájú cikket?