Hogy jön mindez össze? A mai Népszabadságban. A cikk azt írja, hogy „az itáliai Lega Nord (Északi Liga) arzignanói ifjúsági szervezete Che Guevara arcképével indít most új tagtoborzó kampányt.” A hír azért érdekes, mert a közelmúltban a mi fiatal szocialistáink is tartottak Che-Fesztivált, ahol a kormányfő is felszólalt és ahol hitet tettek Che Guevara öröksége mellett.
Furcsa keletje van mostanság Guevarának és nem csak a baloldalon, hanem a politikai szélrózsa minden szirmán. Az Északi Ligáról ugyanis tudvalevő, hogy posztfasiszta szervezet. Illetve nem tudja ezt mindenki. Például a Népszabadság újságírója sem, aki a következő mondatokkal örvendeztette meg lapja olvasóit:
„Az 1991-ben alakult Északi Liga gyűjtőmozgalom, amelyben a progresszív baloldali szociális vonaltól a liberális, kereszténydemokrata szárnyon át a konzervatívokig mindenki helyet kap. Az összetartó eredetileg populista, a kis-, és középvállalkozói érdekű monopóliumellenes felfogás volt, amely párosult a római központtal szemben daccal, a Pó-síkság tartományainak (Veneto, Lombardia, Piemonte), tehát szélesebb autonómia követelésével az úgynevezett Padániának. Az Északi Liga három minisztert is adott Silvio Berlusconi kormányába, a párt következetesen kiállt Itália föderatív átalakítása mellett.”
A Népszabadság ellenben tudja, mi is az az Északi Liga. Legalábbis erről tanúskodnak a következő idézetek:
„Két bársonyszékhez jutott az Umberto Bossi által vezetett, idegengyűlölő, egykor elszakadáspárti Északi Liga.” Népszabadság, 2001. június 11.
„…A populista Északi Liga idegengyűlöletéről ismert vezetője…” Népszabadság, 2001. augusztus 7.
„A külföldiek itáliai tartózkodásának feltételeit jelentősen szigorító törvénytervezetet fogadott el az olasz kabinet, engedve ezzel a kormánykoalícióban helyet foglaló, idegenellenes Északi Liga nyomásának.” Népszabadság, 2001. szeptember 17.
„Az osztrákok többségének véleménye szerint azonban ártott Ausztria külföldi tekintélyének, hogy Jörg Haider, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) meghatározó politikusa nemrégiben találkozott a szélsőjobboldali olasz Északi Liga és a belgiumi Flamand Tömb képviselőivel.” Népszabadság, 2002. augusztus 1.
De ha valakinek mindez nem elég, üsse fel a Politikatudományi Szemle 2006. évi 1. számát és ott el is olvashatja Szabó Tibor jóvoltából, mi is valójában a Lega Nord.
Hogy a Népszabadság miért ír ma így az Északi Ligáról, és hogy a Fiatal Baloldalnak nem kellene-e –mindezek fényében is – elgondolkodnia történelmi idoljai kiválasztásában – hogy klasszikust idézzünk – én nem tudom…
