, azaz a kőszikla, melyre borászatomat építem - itt vélhetőleg interpolációval állunk szemben, de a nagyfőnöki szózat lényege ilyesmi lehetett.

Már több ízben kifejtettük irritáltságunkat az MDF-fel kapcsolatban, de ettől még lehet, hogy baromira nincs igazunk. Viszont minden egyes alkalommal ámulattal tölt el az a halálos magabiztosság, ahogy volt miniszterelnökünk, a Hadik-laktanya volt kantinosa, Keresztes-Fischer Ferenc legnagyobb, ámde önjelölt tanítványa (jelzem, KFF gyomorbajos, keserű figura volt, egyúttal agyafúrt közigazgatási szakember - Pécs és Baranya főispánja, hja - , tiszti emléklapos világháborús veterán, mauthauseni fogoly - távol a hívei által csak Péter bácsinak nevezett karaktertől) megnyilvánul a magyar belpolitika bármely kérdésében, azonmód történeti alapokra helyezve érvelését, és kéretlenül olvasója arcába nyomja kadétiskolai műveltségének teljes tárházát. Igazán nem kenyerünk egyetérteni Tamás Gáspár Miklóssal, de leheletnyi igazsága van abban, amit négy évvel ezelőtt írt.

Hozzátéve azt, hogy éppenséggel: bárcsak reakciós lenne BP, de nem az. Sértett öregember, akinek mostani interjúja szerint ugyan a Fidesz még 1998-ban még kóser volt (szintaktice: utána már nem), ám ez nem akadályozta őt abban, hogy 2002-ig a nem teljesen komilfó Fidesz meg a miniszterelnöke mellett tanácsadó legyen, MVSZ-elnökjelölt, hivatali Passatok lelkes használója.

Az MDF-fel, Hockostul, Herényistül, Viniczaistul, Vas "Tisztelet" Jánosostul ez a baj éppen (nem akarva tudni a Leisztinger-kapcsolatról, a sunyi mellészavazásokról): az értelmes beszédre való képtelenség, a két nagy közti folytonos lavírozgatás, a fókuszcsoportokra való állandó sandítgatás, politikai elit-ellenes populizmus (dixit Tölgyessy P.) és hát sajnos: az IQ-hiány. Konzervatív, középosztály-barát rétegpárt, ja.

Mi meg költő és hadvezér.