Tegnap a Farkasréti temetőben elbúcsúztattuk Nagy Gáspárt, (kiváló) magyar katolikus költőt, bátor hazafit. A temetésre szülőfalujához közel, Nagytilajban került sor, oda nem tudtunk elmenni. Maga a búcsúztatás - amennyiben lehet ilyet mondani hasonló ceremóniáról - szép volt. Méltóságteljes és szívszorító, nemcsak azért, mert egy bájos embertől búcsúztunk, hanem mert rossz volt látni azokat a viharvert öreg népieket, akik átküzdötték magukat a Kádár-rendszeren, véleményük nagyjából ugyanaz volt, mint a demokratikus ellenzéké, még ha ők nem akarták megveretni magukat, mert vidéken, ahol művházi szervezők voltak, olyan nagyon sok lehetőség nem volt, ha kirúgták az embert. Sokan meghaltak közülük, a rendszerváltás és a pártok kihasználták és eldobták őket, ha csak teheti, mindenki beléjük törli a cipőjét a magyar publicisztikában, vezéreik itthagyták őket, s már csak temetéseken találkoznak. Jó emberek voltak, fáradtak és keserűek. Eljöttek persze azok is, akik a nagy halott koporsójánál akarták demonstrálni a modern magyar politikai bizniszt: Boross Péter ott merített erőt jövendő küzdelmeihez, s még az ÉS főszerkesztője is tiszteletét tette: ha már Nagy verseinek közlésére négy éve (2002 karácsonyaóta) nem talált módot a lap, biztos nem kereste őket. Vagy nem írt. Mindegy: tulajdonképp rendes, hogy eljöttek.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium azonban most is megtalálta a módját, hogy belerúgjon egy halottba. Lázár Ervin temetésére a nagyszerű Arató Gergelyt küldték, a mostanira meg azt a szegény hülye droidot, aki az egyházi ügyekért felel, főosztályvezetői rangban. Ez még hagyján (bár...), de a gyászoló tömeg megvetését zavarát kiváltva nagyívű beszédében arról értekezett, hogy: ő három évvel ezelőttig azt sem tudta ki az a Nagy Gáspár, verseit nem ismerte, egy vékony kötetét lapozta eddig fel összesen, és így elég nehéz beszélnie róla. Egy Cicero, na. A körülötte állóknak meg megjegyezte, hogy nem is tudta: a költő a Magyar Katolikus Rádió irodalmi szerkesztője volt, és te vezecc egyházügyi államtitkárságot, gratula.

Ismerői szerint sértődékeny, Donáth László pártfogoltja és személyes beszélgetés során kedvvel trappol bele beszélgetőpartnerei intim zónájába. Nagy jövő előtt áll, tehát.