Hosszú idő után először ma ismét otthonhagytam a BKV bérletemet, és ez egy felettébb izgalmas napot garantált a számomra. Az utóbbi időben tapasztalható budapesti ellenőrdömping ugyanis nem hagyott alább, mellesleg kíváncsi lennék, hogy a pesti utazóközönség mindennapjait megnehezítő gárda fenntartása mennyire jön ki nyereségesen, és mennyire fizetünk rá. Persze lehet, hogy naiv vagyok, és a beszedett büntidíjak miatt tökre megéri a már rutinná vált folyamatos razziázás.

Szóval úgy kezdődött, hogy reggel a metró mozgólépcsőjén felfele menet realizálódott bennem, hogy otthonhagytam az egész kelléktárat: diák-bérlet-személyi. Ez csak azért volt kellemetlen a kijárat felé közeledve, mert a hangosbemondó szerint ellenőrzést végeztek odafent. Szerencsére néhány Gyurcsány-féle tánclépéssel egész könnyen kikerültem a kontrollt, és ezt sikerélményként elkönyvelve siettem tovább az egyetemre. Persze itt még nem fejeződött be a nap, és még egy Ikea látogatás is be volt tervezve az Örsön.

Jogkövető állampolgár lévén eldöntöttem, hogy beruházok valami jegyre, amivel legálisan utazhatok Demszky-cityben. A történet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen ezeregy féle-fajta jegyet lehet kapni a pénztárakban, ember legyen a talpán, aki csuklóból vágja, hogy melyik mire jó. Igaz, bőven akad dokumentáció a témáról (online is), amit figyelmesen végigolvasva rájöttem, hogy nekem egy metrószakasz-átszállójegyre van szükségem, potom 200-ért. Vissza dettó, haza meg sima vonaljegy.

Ennél bonyolultabbra nem nagyon lehetett volna kitalálni a fővárosi tömegközlekedés jegyrendszerét, és ilyenkor egy icipicit sem csodálkozom szegény idetévedt turistákon, akiket főleg nyaranként nap mint nap látni kedvesen mosolygó (vigyázat, irónia) BKV ellenőrök gyűrűjében.

Hallottam már városi legendákat normális (értsd: minden európai nagyvárosban létező) jegyellenőrző kapuk, illetve újfajta jegyek bevezetéséről, de nekem már nincsenek ábrándjaim. Pedig mindenkinek jobb lenne, és a sokat szenvedett budapestiek igazán megérdemelnék már, hogy végre megszabaduljanak a szocializmus csökevényeként itt maradt ellenőröktől.

(Nyilván, maradna egy pár, ahogy mindenhol, de nem ebben a formában, és főleg nem ebben a mennyiségben.)