"Te, megnézzük ezt a köcsögöt?" - tette fel a szofisztikált kérdést egy ifjú hölgy a pasijának. Mindezt a hátam mögött hallottam, amikor a Kálvin tér és az Üllői sarkán sétáltam, tegnap délután. Lassan kijöttek az emberek a lakásaikból, nézték a kiürült Üllői utat, néztek bele az aszfaltcsíkba, amelynek a túlsó végén jön majd Ő, a Birodalom császára, aki meglátogatja ezt az általa még soha nem látott provinciát. Amiről császárra válása előtt talán még nem is hallott.
A helyi légiósok és rendfenntartó erők a helyzet magaslatán voltak, az érkezés előtt egy órával sem engedtek át senkit a zebrán, a Szabó Ervin felé. A rend éber őreinek le kellett nyelniük a feléjük és a "hülye buzi amcsi seggfej" (copyright utca embere) felé érkező WC-t, avagy Wálogatott Criticát...
Egyre több rendőrautó száguldozott fel-alá, közderültséget okozott például az a járőr, aki az Üllői - Baross közötti S-kanyart fékcsikorgással vette be. Produkálta magát a szentem. Aztán kutyás kommandós járt cikkcakkban az utca két oldala közt, határozottan figyelmeztetve a bámészkodókat, hogy: "Álljanak a falhoz! Álljanak a falhoz!"
Végül a helikopter zaja előrevetítette, hogy mindjárt érkezik a konvoj: motorosrendőrök, dzsipek, limuzinok, nagyobb limuzinok, még nagyobb limuzinok, kisebb limuzinok, terepjárók, kisbuszok, rendőrautók száguldottak el előttünk. Egy pillanatra három méterre voltam a világ legnagyobb hatalmú vezérétől, avagy a legnagyobb terroristától (a vélemények csöppet eltérnek).
Az emberek utána visszakapták az Üllői utat, az aggódó szülők hazamehettek kicsinyeikhez, a biciklisek is újra szabadon garázdálkodhattak az úttest és a járda között. Aztán mindenki nyugovóra tért. A császár is elfoglalta vackát.
Mr. Bush közöttünk járt.
